Ajánlj témát!

Miről szeretnél olvasni nálunk? Ha nem árulod el, csak találgatunk. Írjatok arról, hogy...

Kik vagyunk mi?

Az Akciós Potenciál egy agykutatással illetve más biológiai témákkal foglalkozó fiatalokból álló baráti, munkatársi közösség. Azért indítottuk a blogot, hogy az általunk űzött tudományágak új eredményeit közérthető módon, érdekesen mutassuk be az érdeklődöknek. Nem törekszünk tudományos igényű részletességre, de nem is elégszünk meg annyival, hogy "brit tudósok kimutatták..."

Utolsó kommentek

Szerzők

RSS feed

Rovatok

Címkék

creative commons

Creative Commons License
Terjeszd, használd, hivatkozd

Egyéb

A tudomány belülről

Amikor annak idején elmeséltem nagyanyámnak, hogy nemsokára megjelenik az első cikkem (amiben társszerző voltam), megkérdezte, hogy mennyit kapok érte? Először értetlenül néztem, aztán leesett - bár nagyanyám nálam sokkal sokkal műveltebb ember - nem tudta, hogy a tudományos cikkek írói nem kapnak honoráriumot, hanem fordítva, általában nekik kell fizetniük egy cikk megjelentetéséért. Ezt persze én sem tudtam korábban - még egyetemistaként sem az első pár évben.

Amíg mások nem tudnak semmit arról, hogyan végzik a kutatók a munkájukat, nem csoda, ha az emberek azt gondolják, hogy a tudomány művelői elefántcsonttoronyban élnek. Az alábbi szösszenet célja, elindítani egy bejegyzés-sorozatot és talán vitát is, amely némi fényt vet a "tudományos világ" belső működésére.

Először is, ha és amikor a kutató valamilyen eredményre jut, azt meg kell osztania a világgal. Ez az esetek nagy többségében nem újságcikket, tévé- vagy rádióadást jelent. Az eredményeket hasonló területen dolgozó kutatók tudják a leginkább megítélni, hozzájuk pedig több módon lehet eljuttatni az információt. Közvetlenül el lehet mondani nekik egy beszélgetésben, vagy megírni levélben. Elő lehet adni tudományos konferencián vagy meg lehet írni cikk formájában. Ez utóbbi, vagyis a tudományos folyóiratban megjelent cikk adja az alapmércét az író, illetve írók megítéléséhez. A cikkek nem a közismert napi- vagy hetilapokban jelennek meg, hanem különböző mértékben specializált tudományos lapokban. Olyan lapokban, amelyeket nem lehet az újságosnál kapni és az átlagember soha életében nem lát egyet sem közülük. Ezek a lapok nem véletlenül nem kaphatók boltban.

Elsősorban talán azért, mert nem lehet eladni őket, ugyanis a bennük található írások a szakzsargon és tudományos terület alaptudásának ismeretét feltételezik. Amennyiben ezzel az olvasó nem rendelkezik, fárasztó és frusztráló munkának néz elébe, ha meg akarja érteni a cikkekben leírtakat, még ha egyébként jól is tud angolul. Ja igen, ez egy nem mellékes információ: a természettudományos szakirodalom, legalábbis a biológia területén szinte csak angolul található meg. A nem-angol nyelvű szakirodalmat "szürke irodalomnak" is szokták nevezni. Amikor egy kutató elő kívánja adni kutatásának eredményeit, legelőször megnézi kinek fog beszélni. Ha "általában biológusoknak" fog előadást tartani, vagy egy általánosabb, sok tudományterületet lefedő újságnak küldi el kéziratát, akkor az egyik legfontosabb feladata pontosan az, hogy érthetően de azért szakszerűen adja át az információkat. Egy ilyen cikk, vagy előadás még mindig túl nehézkesnek, unalmasnak és elég érthetetlennek tűnhet például egy költőnek, vagy egy bankárnak (vagy válasszon az olvasó bármely más kedvére való példát), vagy akár egy másik természettudósnak is.


Amikor a kutatók nem értik egymást


2007 elején részt vettem egy konferencián, amit a visegrádi államok tudományos akadémiái és az angol Royal Society közösen szerveztek, egy teljesen interdiszciplináris eszmecsere céljából. A cél az volt, hogy mindenféle tudományterületen dolgozó emberek elmondják a más területeken dolgozóknak, hol tart az ő saját területük. A tanulság az volt, hogy - szerintem - csak azok az előadások "jöttek át", amelyeket az átlagember számára érthető módon fogalmaztak meg. Ilyenkor az ember egy rendkívül leegyszerűsített képet kap egy témát illetően, amivel kapcsolatban - ha a témában járatos - adekvát kérdéseket tud feltenni, de az alapismeretek hiányában az ember nem nagyon tud konstruktív kérdést. A legtöbb bátor kérdés így aztán azoknál az előadásoknál volt, amiknek jelen voltak a szakértőik (de akkor a közönség sem a kérdést, sem a választ nem értette), illetve olyan témáknál, amikhez senki sem értett, mint például a globális felmelegedés.

A biológiai területeken megszerzett tudás egyszerű paraszti logikával követhető rendszert alkot, így bárki számára elmagyarázható, aki hajlandó rászánni erre egy kis időt és figyelmet. Amikor biológiai tudományokról népszerűsítő előadást tart valaki, a problémát az jelenti, hogy viszonylag sokat kell beszélnie ahhoz, hogy a társadalomban elfogadott, átlagismeretektől logikusan eljusson egyáltalán ahhoz a ponthoz amit kutat. Egyszerűen arról van szó, hogy hatalmas ismeretanyagot gyűjtött össze a biológia. Könnyen felfogható, viszont sok-sok információt.


Tudományos szakirodalom


Az agykutatáshoz köthető tudományos szakirodalom nagyobbrészt cikkeket jelent. Általánosságban elmondható, hogy minél gyorsabb ütemben '"fejlődik" egy tudományterület, annál inkább eltolódik a hangsúly a könyvekről a cikkek irányába. Amikor Varsóban az egyetemen elkezdtek nekünk genetikát tanítani, az oktatónk közölte, hogy felejtsük el a lengyel nyelven íródott tankönyveket, mert a legújabb, pár évvel korábban megjelent könyv is kb. 10 évvel korábbi ismeretanyagot tartalmaz, ami elavultnak tekinthető. Azt javasolták, hogy az utóbbi öt évben megjelent amerikai vagy angol genetikai könyvet szerezzünk be, illetve szorgosan jegyzeteljünk. A cikkek tehát a sokkal rövidebb átfutási idő miatt kapnak szerepet a könyvekkel szemben, nem azért mert bármivel is "jobbak" lennének. A könyvek azért még mindig elég fontosak - az egyébként szakfolyóiratokat is kiadó cégek által kiadott könyvek - amolyan alapirodalomként nagyon sok bosszúságot és fáradtságot spórolnak meg annak, aki az adott témakörben még nem járatos. A cikkek ugyanis általában csak apró ismeretmorzsáknak tekinthetők, ezekből nagyon sokat (minimum néhány százat) kell összeszedni és elolvasni, hogy az ember valamiféle képet kapjon egy kisebb témával kapcsolatban is. Ebben nyújtanak segítséget az áttekintő jellegű, úgynevezett "review" cikkek, amelyek nem új információt közölnek, hanem néhány száz cikk alapján adnak egy szintézist. Mitől lesz egy cikk "tudományos"? Na erről nagyon sokat lehet vitázni, én most itt egy gyakorlatban alkalmazott ökölszabályt mondanék: tudományos cikk az, ami tudományos lapban jelenik meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy máshol megjelent írás nem üti meg a "tudományos mércét", vagy, hogy az ilyen lapokban megjelent cikkekben állított dolgokat automatikusan el kell fogadni. Ez csak annyit jelent, hogy a kutató általában itt kezd el keresgélni információ után.


Tű a kazalban, vagyis tűk a kazlakban


Az információval ugyanis nem az a baj hogy nincs, hanem éppenséggel túl sok is van belőle. Sok ezer tudományos folyóirat van, és az idegtudományok területén is van legalább egy-két tucat. E mellett nagyon sok fontos cikk jelenik meg általánosabb folyóiratokban, illetve a határterületeket, s ma már önállóvá vált diszciplínákat taglaló kiadványokban. Nagyon érzékletesen szemléltette ezt a problémát még az egyetem elején az állattant oktató Uminski professzor. Az egyik első előadásának elején, betolt egy kis bevásárlókocsit az előadóterembe, ami roskadásig volt könyvekkel megrakva. Megkérdezte, hány oldalt tudnánk így kapásból leírni a denevérek biológiájáról, rizsázás nélkül. Aztán a könyvhalomra mutatva közölte, hogy ezek itt az ő személyes könyvtárából való, denevérekről szóló könyvek (ő egyébként csigákkal foglalkozik). A lényeg, hogy ha nem egy vagy két nagyon szűk területre összpontosít a kutató, akkor nem képes elolvasni sem a megjelenő irodalmat, akkora mennyiségről van szó. Ezért is olyan fontosak az interneten elérhető, kereshető cikk-adatbázisok. Az egyik, élettudományokban talán legismertebb a PubMed.


Maga az adatbázis nem tartalmaz cikkeket, csak a cikkek szerzőinek listáját, a címet, a cikk rövid kivonatát és még néhány fontos adatot, amelyek megkönnyítik a keresést (kulcsszavak stb). Ha például azok a cikkek érdekelnek amik az agy glia sejtjeiről szólnak akkor csak beírom, hogy "glia". Kijön (jan. 3-án) 62256 találat (tegnap még 62242 volt). Ennyi cikket nem tudnék elolvasni, ezért erősen szűkítem a keresést. Csak a szem ideghártyájában található glia sejtek érdekelnek így inkább a "glia retina" keresést adom meg. 2944 találat. Még mindig egy picit sok, nem? Szerencsére tudom mi a dörgés és engem kifejezetten a retinát érintő betegség, a zöldhályog érdekel most, illetve, hogy abban milyen szerepe lehet a glia sejteknek. A "glia retina glaucoma" keresés egy kellemes 117-es találatlistát ad, amiből 16 áttekintő cikk.
Így azonban nem magukhoz a cikkekhez jutunk, hanem azok kivonataihoz. Ha el akarjuk olvasni magukat a cikkeket is, akkor azokat le kell tölteni a folyóiratok honlapjairól.


Semmi sincs ingyen!


Miután a folyóirat elfogadta közlésre egy kutató/kutatócsoport cikkét, a megjelentetésért túlnyomó többségben úgynevezett "page charge"-ot kérnek, a színes képeket is tartalmazó oldalakért pedig általában borsos felárat számítanak. Folyóirattól és cikktől függően így egy cikk megjelentetése kerülhet egy-kétszáz dollártól pár ezer dollárig. Az egy-egy cikk mögött álló kutatási költségekhez képest ez általában nem nagy összeg, de azért már van akkora, hogy egy szegényebb országban dolgozó kutatónak gondot okozzon.
Bár elméletben a szakirodalom lényege, hogy bárki számára elérhető a gyakorlatban a cikkeket elolvasni szándékozóknak is fizetniük kell. Vagy előfizetnek a folyóiratra, vagy a neten letöltött cikkenként fizetnek, ez utóbbi esetben 5-50 dollárba kerül az információ. Ez gyakorlatilag a szabad információáramlás egyik legnagyobb kerékkötője és a tudomány világ nyomására ma egyre több olyan lap van, amely bizonyos korlátozással, de ingyenesen teszi elérhetővé a neten a nála megjelent cikkeket. Vannak olyan lapok is, amelyek eleve úgy indultak, hogy az olvasók számára ingyenesek. Így hát tulajdonképpen van, ami valakinek ingyen van, de ne felejtsük el, hogy a tudomány művelése - beleértve a tudományos ismeretek terjesztését - pénzbe kerül.


2008.01.03. 15:30 | SirMook | 25 komment

Címkék: konferencia pénz szakirodalom

A bejegyzés trackback címe:

http://akciospotencial.blog.hu/api/trackback/id/tr91283247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

i 2008.01.03. 16:34:59

Már régebb óta gondolkodom, hogy kéne indítani egy blogot egy jól körülhatárolt kutatási témával, bárki hozzászólhat, és így _teljesen_ demokratikus lesz a kutatás - abban a szűk témában. Igaz, ez senkit nem fog eltartani, erre nem fizetnek sem az egyetemek, sem a kutatóintézetek, sem a pályázatok. De érdekes próbálkozás lenne.

Krisztab. 2008.01.03. 16:53:11

Szerintem pedig kéne indítani egy tudományos fájcserélő rendszert, ahol megoszthatnánk egymással a már sikeresen letöltött cikkeket. (Ez nem illegális, hiszen miért is ne küldhetném el a kollégámnak az általam már megvásárolt cikket.) Tényleg akadályozza a kutatást, hogy pl. EISZ-be bejelentkezve is csak a cikkek kisebb részét olvashatja el az ember ingyenesen.

gvi (törölt) 2008.01.03. 17:31:01

Mennyivel jobb is lenne egy placc a neten profi nemzetkozi lektorcsapattal, ahova mindenki kuldene a cikkeket es mindenki olvashatna. Amolyan moderalt tudomanyos wikipedia (alias Enciklopedia Galactica :)

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2008.01.03. 18:10:00

Én úgy gondolom, hogy előbb-utóbb be fog következni a cikkek ingyenessé válása. Legalábbis az olvasóknak. Nem utolsósorban azért, mert a kiadóknak is az az érdeke, hogy minél többen olvassák a lapjukat és így feltornázhassák az impakt faktorukat. Nem véletlen, hogy olyan nagy lapok, mint például a PNAS vagy a Journal of Neuroscience is rákényszerültek, hogy ingyenessé tegyék a fél-egy évvel korábbi cikkeiket. Igazából csak kellene egy nagyobb kiadó, aki vesz egy nagy levegőt, megszünteti a papíron kiadott újságot, és teljesen a netre megy. Szerintem ugyanis a papír kiadás felelős a költségek nagyobbik részéért, az pedig nyilvánvaló, hogy ezeket ma már az égvilágon senki sem olvassa.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2008.01.03. 18:12:12

Az igazi áttörés azonban nem a cikkek növekvő elérhetősége lesz szerintem, hanem az, amikor a cikkekkel együtt a nyers adatokat is be kell majd dobni a közösbe - de ez persze már egy másik történet.

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu/ 2008.01.03. 19:51:05

Részben vannak már olyan adatbázisok ahova fel lehet tölteni eredményeket és bárki meg is nézheti, de amikről én tudok azok mind molekuláris genetikai és proteomikai adatbázisok. A probléma a "nagy közös adatbázissal" az, hogy legalábbis részben különböző módszereket alkalmaznak a kutatók és még ugyanannál a módszernél (pl. whole cell patch clamp) is alapvetően a kutató által feltett kérdés határozza meg a mérés paramétereit, a vizsgálat biológiai tárgyát (avagy a kísérleti modellt). Mindezek értelemszerűen befolyásolják az adatok kiértékelésének és elemzésének módját is. De szerintem a legfontosabb, hogy a biológiai kísérletek végrehajtása során megválasztott mért, befolyásolt és nem befolyásolt paraméterek közül elég néhányat megváltoztatni ahhoz, hogy ne legyenek igazán összhasonlíthatóak az adatok.

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu/ 2008.01.03. 20:03:00

Krisztab,
a helyzet az, hogy bár nem jártam utána a dolog jogi oldalának, egyelőre úgy tűnik egy ilyen tudományos fájcserélő rendszer valószínűleg nem működhetne sokáig.
Az egyébként teljesen ingyenes hozzáférésű cikkeket is tilos száz- és ezerszámra letölteni. Ha valaki ilyet tesz (pl egy robottal), a szolgáltatók egyrészt küldenek egy kellemetlen hangvételű levelet a kiindulási szerver rendszergazdáknak, másrészt letiltják az egész domén hozzáférését. Ami egy intézet, vagy egyetem esetében az egész intézetet illetve egyetemet sújtja.

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu/ 2008.01.03. 20:06:07

A Pubmedben kereshetünk ingyenesen letölthető cikkekre a következő linken:
www.ncbi.nlm.nih.gov/sites/entrez?db=PMC&itool=toolbar
Az ebben a keresőben lehozott találatok mind letölthetőek.

Isti · http://grundaktiv.hu/ 2008.01.03. 21:25:26

Hasznos kis cikk, köszönjük szépen.

Krisztab. 2008.01.03. 23:37:31

SirMook, ilyen nálunk is történt, mikor egy hétig ingyenes hozzáférést adtak egy folyóirathoz. Küldtek egy levelet, hogy erről a tartományról szisztematikus letöltés folyik, úgyhogy 1 napig nem tölthet le senki.
De ha csak mindenki azokat a cikkeket adná be a közösbe, amit már amúgy is letöltött, már sokkal jobb lenne a helyzet.

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu/ 2008.01.04. 08:30:29

Isti, én köszönöm, hogy elolvastad/elolvastátok. Így van igazán értelme a dolognak :)

Krisztab, azt hiszem ez általános tapasztalat, mifelénk is volt ilyen, de zet csak azért írtam, hogy jelezzem, mennyire "harcos" a tudományos kiadók hozzáállása. Azt hiszem, hogy amikor valaki megvesz, vagy letölt (akár ingyenesen, akár pénzért) egy cikket, akkor azt elvben kizárólag saját non-profit használatra teheti. Ha így van, akkor a file-cserélő rendszert könnyű jogi úton megtámadni.

A megoldás általában az, hogy ha az ember el akar olvasni egy cikket, de nem érhető el ingyenesen, akkor ír egy emailt az írónak, hogy küldje már el neki. A szerzők ezt a kérést szinte mindig örömest teljesítik, mert jó esély van rá, hogy vki aki ugyanazzal a témával foglalkozik, el is olvassa a cikkét. Egyébként ez is tilos elvben (mármint a kiadó beleegyezése nélkül elküldeni a saját cikkedet, mivel azt már "átadtad a kiadónak"), de a gyakorlatban ezt nem szankcionálják, mivel a papiros verziója ennek a hagyománynak (papír-levélben kérni másolatot) nagyon régi. Az már más kérdés, hogy amikor az ember ilyen másodpéldányt küldött, azt a szerzőnek meg is kellett külön vennie (bár néha adott a kiadó pár darabot) ;)

Prayer Mantis 2008.01.04. 19:57:36

Üdv! Elsősorban had gratuláljak az oldalhoz! Már egy ideje olvasom az Akciós Potenciált és nagyon tetszenek a cikkek - csak így tovább! Félig a jelen cikkre reagálva: Ez is kifejezetten tetszett, és szerintem nyugodtan beszélhetek más olvasók nevében is, ha azt mondom, hogy a továbbiakban is szívesen látnánk ehhez hasonló - "behind the scene" típusu ;) - írásokat, ami egy kicsit közelebb hozza a kutatók világát. Mantis

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu/ 2008.01.04. 23:17:00

Prayer Mantis,
Köszönöm, a többi szerzőtárs nevében is! :)
Az érdem jórészt Psychenovát illeti, ő a "katalizátora" ennek az blognak.
Amikor elkezdtük a blogot írni, nem tudtuk kik fogják olvasni - más kutatók? biológus egyetmisták? középiskolások?
Azt hiszem, volt már mindenki a felsoroltakból és sokan mások is :) de még nagyon az elején vagyunk.

hphp 2008.01.09. 09:09:55

Én is gratulálnék az oldalhoz :)
Annyit hozzá kell fűznöm az íráshoz, mert ez teljesen kimaradt belőle: tudományos cikkek megszerzésére szintén egy jó lehetőség minden egyetem vagy kórház orvosi könyvtára, ráadásul ingyen vagy filléres beiratkozási díjakért. Mindent persze ők sem tudnak beszerezni, de jóval több lehetőségük van, mint az orvosnak vagy hallgatónak egyedül a saját számítógépe előtt ülve. Általában több - egyébként fizetős - adatbázishoz is hozzáférnek vagy ha a letöltés nem megoldható, akkor másolatban is be tudják szerezni. Igaz, ez beletelhet néhány napba is, de sokszor még mindig költséghatékonyabb, mintha az ember egyedül próbálkozik.

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu/ 2008.01.09. 23:06:18

hphp, köszönöm - és szentigaz, a nagyobb intézmények jó kis könyvtárakat is tartanak fent és ha valami nincs meg ott helyben, azt is megkaphatja az ember "könyvtárközivel".
Még kb 5 évvel ezelőttig ez volt a leggyakoribb módja a keresett cikkek beszerzésének. A probléma az, hogy ennek is van egy - legalábbis engem - idegesítő bürokráciája és időigénye: kiírni egy előre nyomtatott formanyomtatványra a kért cikk paramétereit, elsétálni a könyvtárig, leadni a cetlit, ha pénzbe kerül akkor engedélyeztetni (újabb formanyomtatvány, újabb menet, vagy lehet előre kérni engedélyt és akkor csak egy, de hosszabb menet). Mindezt egy-két-néhány cikkért. Amíg nem volt meg a lehetőség letölteni a netről és ha tényleg jó kinyomtatni, addig minden így ment, de mostanra "vérszemet kaptam" és mindent szeretnék tudni elérni :)
A jó az, hogy pl. a Pubmed szervere felismeri milyen intézményből mentek fel az oldalra és a cikkeknél automatikusan megejelenik, hogy az az illető számára letölthető-e (akár azért mert mindenki számára hozzáférhető, akár azért, mert a cikk beleesik az intézményi előfizetés körébe).

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu/ 2008.01.09. 23:12:15

Egy általános megjegyzés:
A cikkek neten keresztül történő gyors megtalálásának és letöltésének képessége egy meglehetősen fontos és hasznos, ugyanakkor nem "veleszületett" képesség. Az embereknek ezt az egyetemi éveik alatt kellene megtanulniuk, de a saját (negatív) tapasztalatom az, hogy nem tanítják sehol, mindenki a maga útján-módján tanulja meg amikor kénytelen megtanulni - általában inkább az egyetem vége felé, vagy csak utána, amikor a doktorin dolgoznak.

hphp 2008.01.10. 09:17:46

Sajnos igaz, hogy sokszor macerás, de ez intézményenként változó. Ismerek olyan helyet is, ahol csak annyi a dolga az orvosnak, hogy mondjuk a PubMed-ből kimásolja a neten nem elérhető cikket és egy e-mailben elküldi a könyvtárnak. Aztán pár nap múlva megkapja fénymásolatban (vagy szerencsés esetben akár még aznap, e-mailben).

Az is igaz, hogy egyre többen használják, egyre profibb módon a netet, nekik tényleg csak ritkán van szükségük ilyen segítségre és ez így van jól :) De ahogy az előző kommentben is írod, egyelőre még többen vannak, akik nem értenek hozzá, vagy ha valamennyire igen, akkor meg sokszor idejük nincs a napi meló mellett a hálót kurkászni. Aztán vannak egyéb problémák is, pl. a nagyobb folyóiratok közül is csak kevés rakta még netre a kb. 10-15 évnél régebbi lapszámokat, ha fogja egyáltalán valamikor. Persze nyilván a friss cikkek érdeklik az embert, de sűrűn van, hogy évekkel ezelőtti írásra van szükség.

Én úgy tudom, hogy most már elvileg minden felsőoktatási képzésben van olyan tárgy, amiben a könyvtárhasználatot és ezen belül az adatbázishasználatot is oktatják, és bár kötelező, de nem hiszem, hogy egy fél évnél hosszabb ideig tartana és a legtöbb esetben huszadrangú tárgyként kezelik a hallgatók (meg néha az oktatók is). Szóval lehetőség éppen van a képesség elsajátítására, de főleg azokban, akik amúgy sem használják a számítógépet vagy a netet, nem sok nyomot hagy. És tényleg szinte mindenki akkor tanulja meg (vagy próbálja megtanulni), amikor úgy adódik, hogy szüksége lesz rá.

santiago 2008.01.11. 09:54:14

Tényleg van ilyen tárgy, ahol tudományos adatbázisokat, cikk-keresési és kezelési lehetőségeket mutatnak be. Ajánlom mindenkinek. Még a netet régóta használók is találhatnak benne újdonságokat.

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu/ 2008.01.11. 14:34:08

hphp, santiago:
Ajaj, úgy tűnik már nagyon elszakadtam az egyetemi élettől, de ez egy jó hír.
Ahol oktatnak tárgyat ott javaslom nagyon komolyan venni, mert - szerintem - az a képesség, hogy egy fél nap alatt találjunk meg, töltsünk le (esetleg nyomtassunk ki) pár tucat minket érdeklő cikket nagyon fontos képesség. Egyszerűen azért, mert rengeteg időt takarít meg, amennyiben nincs hozzáférése a hphp által említett szintű könyvtári szolgáltatáshoz.
A régi cikkek és a könyvek sajnos csak egyedi esetekben hozzáférhetők, gondolom nagyon sok pénz lenne ezeket mind felvenni az adatbázisokba.

Professor Pizka 2008.02.10. 18:24:37

En ugyan tarsadalomtudomanyokban utazom, de gondolom minden kedves feherkopenyes kollega latta mar, hogy milyen kulonbsegek vannak a jobb nyugati egyetemek meg az itthoni kutatohelyek elofizetesei kozott. Miutan volt szerencsem a master teziseket egy angol egyetemen irni, orom volt ratalalni egy izraeli profra, aki az o izraeli egyetemen kituno kozlemenyeket szerkesztett az en temamban. Onnan atmenni az osszes jobb amerikai law school kozlemenyeit tartalmazo HeinOnline-ra ket kattintas, a temaban szuletett uj malaj szabalyozas meg egy kattintas. Percek alatt. Amikor otthoni eredmenyeket akartam felhajtani, akkor a nagy semmivel szembesultem, alig birtam osszeszdni a hazai vnatkozasokat. Mindennek persze megvan az arnyoldala is, mert a sok papirhegy vegigragasa gyakran elterel az eredeti, uj elemet is tartalmazo koncepciotol. De attol meg nagyon jo lenne hasonlo (igaz millio dollaros koltsegu) adatbazis hozzaferes minden hazai egyetemen.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2008.02.12. 16:26:04

Pizka,
valójában természettudományokban (legalábbis az élettudományokban) egész jó az ellátottság. Általában online hozzáférünk azokhoz a lapokhoz, amire szükségünk van. Persze nem mondom, hogy ne lehetne jobb, de nyugati egyetemeken sem gyökeresen más a helyzet.
Bár az is lehet, hogy ez akadémiai előfizetés, és egyetemeken élettudományok terén sem jobb a helyzet.

lolek 2008.05.11. 16:17:39

én magam interdiszciplinárisan érdeklődő bölcsészként azt mondhatom, hogy a természettudomány viszonylag jól áll, a bölcsész elektronikus adatbázisok szinte alig érhetoek el Magyarországon.

Konkrétan: az EISZ pénzeli a ScienceDirect-et, amin rengeteg természettudományos cikk megtalálható, amelyek nekem pl. a "cognitive science"-hez kapcsolódó elmélkedésekben hasznosak.

Ugyanakkor az EISZ (= OM) nem fizet elő semmilyen olyan bölcsészettudományi adatbázisra (pl. JSTOR), amelyek azoknak és akkor lennének abszolút lényegesek, akik/amikor bölcsészesebben járatják az észkerekeiket... Márpedig ez nem olyan kevés kutató a felsooktatásban.

S folytathatnám a sort a társadalomtudományi adatbázisokkal, amelyek sokszor kiadói adatbázisok (Cambridge, Oxford, Blackwell Synergy, SAGE - ezek egy része ttk-nak is jól jönne).

Vajon mennyi pénz kéne ahhoz, hogy ezeket (vagy csak néhányukat) legalább az egyetemeken el lehessen érni? Biztosan nagyon sok, de nagyon nagy szükség volna rájuk.

Van azért ebben a finanszírozásban is egy akadémiai csőlátás ("ttk oké, btk nem oké"). Miközben így bölcsészként sokkal nehezebb színvonalas kutatásokat produkálni, tekintve, hogy mindig minden szakanyagot méregdrága könyvtárközi kölcsönzéssel kell(ene) lehozatni, a konkrét kutatótól elkuncsorogni, vagy saját pénzből megvásárolni.

mindenesetre köszi a cikket! :)

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu 2008.05.12. 18:32:22

Kedves lolek!
Köszönöm az érdekes és fontos megjegyzést. Nem tudhatom, hogy mi lehet a bölcsész vs. természettudományos adatbázisok előfizetése közötti különbségtétel mögött, de ha ha tippelnem kellene, akkor a különbséget annak a számlájára írnám, hogy a természettudományokat a döntéshozók által is elismerten és köztudottan drágább művelni és ezekre eleve több pénzt szánnak. Persze a Hldra utazni is drága dolog, hogy miért szánnak mégis pénzt azok akik erről döntenek, a mögött többféle cél és érdek van, az egyik - szerintem - legfontosabb, hogy a természettudományok alapozzák meg a technikai fejlődés és gazdasági jólét alapját. Ezért aztán az egyes államok szintjén a termlszettudományokra fordított pénz hosszútávú befektetés.
Az intézményi szintű előfizetések valóban hatalmas költséget jelentenek, én a magyar intézményeknek felkinált árakról nem tudok, de gondolom nem sokkal olcsóbb mint itt az USA-ban, ahol egyetlen közepes impakt faktorú lap éves előfizezétse kerül néhány millió forintnak megfelelő összegbe. Gondolom amikor "csomagban" veszi valaki az előfizetést, akkor arányait tekintve olcsóbban juthat az egyes lapokhoz, de kétlem, hogy az évi 50-100 milliós szint alá lehetne menni.
Ha valakinek ezzek kapcsolatban konkrét információja lenne és meg tudná osztani, nagyon megköszönném - kíváncsi vagyok :).

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu 2008.05.12. 18:37:51

Az "irodalmazás", vagyis az adott dologgal kapcsolatos szakirodalom átnézésének jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Feleségem laborjában ki van rakva egy papírlap a falra amin ez áll:

"Soha ne felejtsd el, hogy fél évnyi laborban eltöltött munkával egy teljes napot spórolhatsz a könyvtárban!"

Informaniac 2009.11.16. 10:02:50

Sziasztok!

Akit érdekel kémia , matek, fizika, biológia tárgykörben folyóirat, írjon. Dobok pár linket. Pl. kémia: Tetrahedron, Tetrahedron L., Jacs (teljes), Org. Lett (nem teljes)stb. Részben egyetértek azokkal akik féltik a kutatási eredményeiket, így csak jó pénzért szeretnék értékesíteni. Ugyanakkor hiszek az információ szabad áramlásában -> tehát biztosítani kell a szegény országoknak a dinamikos fejlődés lehetőségét (nem magunkra gondolok). Ez a nagyoknak nem érdeke!! Mely országokban vannak a legnagyobb kiadók? Kik adnak el technológiákat csoró országoknak? Lám!! Biztosan nagyon költséges egy kutatás, nem vitatom! De: pl. a Tetraheron Letters 2010-es előfizetése, intézmények számára átszámítva közel 3,5 millió forint (jó...ajándékba kapod a 2009-es kiadást)!! Nem mindenki tudja megfizetni. Na mindegy...Kérek elérhetőséget-> mennek a linkek!

További Szép Napot!