Ajánlj témát!

Miről szeretnél olvasni nálunk? Ha nem árulod el, csak találgatunk. Írjatok arról, hogy...

Kik vagyunk mi?

Az Akciós Potenciál egy agykutatással illetve más biológiai témákkal foglalkozó fiatalokból álló baráti, munkatársi közösség. Azért indítottuk a blogot, hogy az általunk űzött tudományágak új eredményeit közérthető módon, érdekesen mutassuk be az érdeklődöknek. Nem törekszünk tudományos igényű részletességre, de nem is elégszünk meg annyival, hogy "brit tudósok kimutatták..."

Utolsó kommentek

Szerzők

RSS feed

Rovatok

Címkék

creative commons

Creative Commons License
Terjeszd, használd, hivatkozd

Egyéb

Vasrúd vs. frontális lebeny

Phineas Gage korának klasszikus jómunkásembere volt. Vasúti brigádvezetőként dolgozott a XIX. század közepi Amerikában. Szerető családja, elégedett munkaadói és beosztottai voltak. Munkája azonban nem volt veszélytelen. Robbantómesterként az volt a feladata, hogy az előre elkészített vájatokban betömörítse a puskaport és a robbantással utat nyisson a vasút továbbépítése előtt. A puskapor tömörítéséhez egy 1,1 m hosszú, 3 cm átmérőjű, 6 kg-os vasrúdat használt.

1848. szeptember 13-án azonban - miközben idehaza Batthyány Lajos népfelkelést hirdetett a Dunántúlon a délről betörő Jellasics ellen - a vermonti Cavendishben is rosszul alakultak a dolgok. A puskapor ugyanis tömörítés közben berobbant, és a vájatból kirepülő vasrúd az arccsont alatt belépve és a koponya tetején távozva átrepült Phineas Gage fején, gyakorlatilag szétroncsolva agyának elülső részét, a frontális lebenyt.


Gage azonban meglepetésre túlélte a sokkoló balesetet. Sőt, a saját lábán sétált el a szekérig, amellyel orvoshoz vitték. Az őt ellátó orvossal pedig a legenda szerint még tréfálkozott is: "most aztán jó kis kalamajkát okoztam magának, dokikám". Néhány nappal a baleset után ugyan a sérült agyterület elfertőződött, Gage pedig kómaszerű állapotba került és családja már koporsóját is elkészíttette, Dr. Harlow áldozatos munkájának köszönhetően pár hónap után a páciens fizikailag teljesen felépült.

Nem véletlenül írom persze, hogy fizikailag. Mentálisan ugyanis meglepő következményei lettek a balesetnek. Gage személyisége rövid idő alatt drámaian megváltozott. Rendkívül szeszélyessé, ugyanakkor agresszívvé vált. Nem tűrte el, hogy bárki ellent mondjon infantilissá vált vágyainak. Mindemellett elveszítette azt a képességét, hogy cselekedeteit előre megtervezze, azokat végrehajtsa és következményeiket felmérni tudja. Magyarul szélsőségesen antiszociális lett. Személyisége változását látva a vasúttársaság sajnálattal közölte vele, hogy nem tudják visszafogadni korábbi munkakörébe, felesége pedig úgy nyilatkozott Dr. Harlow-nak, hogy az ember, aki a baleset után viszatért hozzá, "már nem Gage többé".

Nem kellett hozzá nagy képzelőerő, hogy ezeket a viselkedésbeli változásokat a frontális lebeny roncsolódásával hozzák összefüggésbe. Dr. Harlow is ezt tette. A vidéki orvos beszámolója azonban széleskörű ellenállásba ütközött. Sokan nem hitték el, hogy egy ilyen baleset túlélhető lenne, mások kétségbe vonták Gage viselkedésbeli változását. 1850-ben azonban Dr. Harlow komoly segítőtársra lelt Henry J. Bigelow, a Harvard Egyetem sebészprofesszora személyében. Az ő presztízsének köszönhetően a következő 20 év során elfogadottá vált a frontális lebeny szerepe a szociális magatartásformák kialakításában.

Mások ugyanebben az időben más agyterületek szerepét térképezték fel. 1865-ben Paul Broca azonosította a beszédközpontot jobbkezes emberek bal agyféltekéjében, 1876-ban John Hughlings-Jackson leírta a hallókéreg szerepét, 1878-ban pedig David Ferrier majmok agykérgi ingerlésével végzett kísérleteire támaszkodva kimondta, hogy "vannak bizonyos régiók az agykéregben, melyekhez egyértelmű funkció rendelhető".

Gage életében sajnos tragikus fordulatot jelentett a baleset. Felesége, barátai elhagyták, sehol sem találta helyét a társadalomban. Sokáig cirkuszokban szerepelt sérülésével és az impozáns vasrúddal, majd istállókban vállalt munkát az Egyesült Államokban és Chilében, végül San Franciscoban halt meg magányosan egy epilepsziás roham szövődményei következtében 1860-ban, 12(!) évvel a baleset után. Az agykutatás azonban profán módon sokat profitált az esetből: egyértelművé vált, hogy egyes agyterületekhez világosan hozzárendelhetők bizonyos tulajdonságok, funkciók, sőt akár komplex szociológiai viselkedésformák is. Nemsokára ezekről is olvashattok itt.

Update: a Critical Biomass-en további hasonló, érdekes esetekről és a témából fakadó filozófiai/morális/jogi kérdésekről olvashattok.

2007.09.23. 08:50 | psychenova | 17 komment

Címkék: videó viselkedés agyterületek tudománytörténet

A bejegyzés trackback címe:

https://akciospotencial.blog.hu/api/trackback/id/tr9173196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eternity · http://eternity.blogter.hu 2007.09.23. 11:52:37

Csecsemőnek minden új. :)
Egyébként, könyvet írsz? Vagy mire ez a száraz "ismeretterjesztés"? Mert ugyebár ez egy blog. Hol vagy ebben a posztban TE? A véleményed? Meglátásaid? Kérdéseid?

hamham 2007.09.23. 12:27:29

Nem mindegy hol van belőle a TE? Ő érdekes dolgokat akar leírni, és sikerül is neki, miért kéne bele a véleménye? Van valami univerzális blog szabály, amit ha nem tartasz be, akkor te nem is vagy blogger. Vazz, hol élsz te, eternity?

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.09.23. 13:45:13

eternity,
a blog nem azonos az énbloggal. A blog csak egy forma. Mi ezt a tudományos ismeretterjesztésre használjuk, ami véleményem szerint Magyarországon egy méltatlanul elfeledett műfaj. Talán az egy szem Mindentudás Egyeteme a kivétel. Pedig épp a Mindentudás Egyetemének a sikere (és mellesleg a blogunk eddigi tapasztalatai is) azt mutatják, hogy igenis van igény erre. Kíváncsiak az emberek arra, hogyan működik körülöttük a világ és mi újat ismer meg ebből nap mint nap a tudomány. Mi ehhez próbálunk a magunk eszközeivel hozzájárulni a saját területünkön.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.09.23. 13:46:39

Ami pedig az objektív/szubjektív viszonyulást illeti: ez egy kis színes típusú poszt volt némi tudománytörténettel megspékelve. Nincs rajta túl sok faragnivaló. Amikor majd friss, még kiforratlan tudományos eredményeket mutatunk be, akkor persze mi is jobban hozzá tesszük majd a magunkét.

BlueBunny · http://bluebunny.freeblog.hu 2007.09.23. 13:58:48

eternity: Te nem vágod a blog lényegét. A blog -- szerencsére -- nem csak az, hogy egy hülyegyerek csapnivaló helyesírással naponta leírja a szánalmas véleményét a világról, és az unalmas életének primitív eseményeit.
Bár sokkal többen blogolnának ilyen objektíven, érdekesen. Ilyen-olyan (többnyire értéktelen, érdektelen, hibás) véleménye mindenkinek van, de az ismeretterjesztés tényleg nagyon fontos. Le a kalappal az Akciós potenciál előtt!

kissatom · http://kissatom.fw.hu 2007.09.23. 17:21:14

Én is ismertem már a sztorit, de azért nem baj, h. felfrissülnek az ismeretek. :-)
BlueBunny -val értek egyet, az ismeretterjesztés qtya fontos dolog, várjuk a következő bejegyzést! :-)

L. Á. 2007.09.23. 18:59:10

Üdv! Egy kis adalék a sztorihoz: -egyrészt sokhelyütt olvasni, hogy a Phineas Gage esetéből levont következtetés adta a lobotómiához az ötletet. Manapság ez úgy tűnik, történetileg nem helytálló.
A másik, hogy a történetet egy ausztrál pszichológus, Malcolm Macmillan szerint egy kissé árnyalni kellene. Szerinte Phineas Gage kortársai sokkal kevésbé találták drámainak a változást Gage viselkedésében, mint azt a később élt szerzők leírják. Ez persze nem jelenti azt, hogy Phineas Gage esete nem járult lényegesen hozzá az egyes agyterületek funkciójának feltérképezéséhez. (És, sajnos, jó érv volt a lobotómia mellett.)

Forrás:
en.wikipedia.org/wiki/Phineas_Gage
en.wikipedia.org/wiki/Lobotomy

Hexis 2007.09.23. 19:37:30

auditory cortex=hallókéreg
nem epileptikus roham, hanem epilepsziás roham
Az epilepsziás roham lehet a korábbi sérülés szövődménye, ilyen esetek ismertek az orvosi irodalomban és a mindennapi gyakorlatban is.
Amúgy érdekes, köszönjük.

SirMook · http://akciospotencial.blog.hu/ 2007.09.23. 19:56:03

Ez egy régi és nagyon érdekes történet, az egyik "alapmese" amivel az agykutató találkozik, de azt hittem, hogy más körökben nem annyira ismert.
L.Á., Köszi a linket! Ha belegondoltok, elég durva, hogy több tízezer ember prefrontális kérgét pusztították el és pár helyen még a 80-as években (igen, a XX-ik században) is csinálták.
Még egy általános megjegyzés a témához: az agykutatás mindmáig egyik alapvető kísérletes megközelítési módszere, hogy a mért rendszerből kiveszünk/kikapcsolunk/kiírtunk valamit és figyeljük mi történik. Elég sok információ származik a modern (lőfegyvereket alkalmazó) háborúkban fejlővést kapott és azt túlélő emberek vizsgálatából. Egy másik fontos információforrás az olyan agyműtétek alanyai, amikor ki kell vágni az agy egy részét (mert pl. epileptikus gócot, vagy tumort tartalmaz és megölné a beteget, ha bent maradna).
Tulajdonképpen ezt a megközelítést a kémiai-molekuláris szinten is alkalmazzuk, amikor valamilyen receptor(oka)t, fehérjéket gátolunk működésükben és az idegsejtek vagy gliasejtek ennek hatására megváltozott paramétereit mérjük.

L. Á. 2007.09.23. 20:13:00

Egyébként tényleg érdekes, hogy a story nem agykutatók között is ismert. Én pl. a Száll a kakukk fészkére c. film és könyv kapcsán akadtam rá (amiben ugye R. P. McMurphy-t a végén lobotómiával alakítják agresszív de okos emberből egy engedelmes növénnyé).
De Phineas Gage esetén kívül még sok hasonló eset ismert, ill. hasonló, az epilepszia-műtétek kezdeti szakaszából, amikoris túl nagy területet metszettek ki, és emiatt a páciens elvesztette bizonyos képességeit; pl. H.M. esete, aki azóta nem képes semmit átírni a hosszútávú memóriájába.
A másik, hogy azért azt is érdemes megemlíteni, hogy a pozitronemissziós tomográfia és pár más módszer felfedezése óta azért igencsak felgyorsult az agy megismerése. Most már azt, hogy egy tevékenységért mely területek felelősek, úgy is megtudhatjuk, hogy az adott tevékenység végzése közben megmérjük, hogy mely terület vált aktívabbá.
(Ez pl. Robin Cook egyik rémregényében is szerepel, sajna nem emlékszem, melyikben.)

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.09.23. 21:50:57

L. Á.,
kösz az adalékokat. A posthoz olvasgatás közben bukkantam rá egyébként egy hasonló esetre, ahol a páciens szintén komoly frontális lebenyi sérülést szenvedett (egy vaskerítés rúdjára zuhant), de semmilyen zavar nem következett be a szociális viselkedésében. Sőt, a sérülés egyik következményeként a vidámságot emlegetik :)
archneur.ama-assn.org/cgi/content/full/58/7/1139
Érdemes elolvasni, vadregényes, romantikus sztori a spanyol polgárháború idejéből.
Ja, és 64 évvel az eset után még életben volt a hősünk. Hogy most mi lehet vele, nem tudom.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.09.23. 21:52:48

Hexis,
neked pedig kösz a korrigálást. Anatómiában nem vagyok igazán otthon, és hiába keresgettem az auditory cortex magyar megfelelőjét. A triviális hallókéreg pedig nem jutott eszembe :( Kösz még egyszer, javítom.

coucou 2007.09.23. 22:07:51

Szintén régi, de idevág:

" I'd rather have a full bottle in front of me,
than a full frontal lobotomy. "


(Forrás: Graffiti)

Proper 2007.09.23. 23:04:03

Nekem ez a sztori volt szövegértés teszten angol felsőfokú vizsgán. :)

atleta · http://www.atleta.hu 2007.09.24. 02:40:53

Volt egy eleg erdekes konyv: Descartes tevedese ( www.amazon.com/Descartes-Error-Emotion-Reason-Human/dp/0380726475 ). Ez Phineas Gage esetevel indul (sokszor visszater hozza), es eleg sokat lehet benne olvasni az agy mukodeserol.

Konfuziusz 2007.09.25. 22:21:14

Urak, a Phineas Gage sztorirol mar bizonyitottak, hogy erosen eltulzott, kiszinezett mar-mar az 'urban legend' hatarat surolja. (a baleset megtortent de a szeelyisegvaltozasok korantsem annyira) A hiteles sztorit lasd "Phantoms in the brain: probing the mysteries of the human mind - Ramachandran, Blakeslee, Sacks

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.09.26. 11:20:38

Hogy urban legend lenne, az azért "erősen eltúlzott, kiszínezett" vélemény :) Az kétségtelen, hogy vannak viták róla (ahogy itt már többen is megemlítették), de az elvitathatatlan, hogy ez volt az első eset, amikor egyértelműen összekapcsoltak egy agyterületet a hozzá tartozó funkcióval.