Ajánlj témát!

Miről szeretnél olvasni nálunk? Ha nem árulod el, csak találgatunk. Írjatok arról, hogy...

Kik vagyunk mi?

Az Akciós Potenciál egy agykutatással illetve más biológiai témákkal foglalkozó fiatalokból álló baráti, munkatársi közösség. Azért indítottuk a blogot, hogy az általunk űzött tudományágak új eredményeit közérthető módon, érdekesen mutassuk be az érdeklődöknek. Nem törekszünk tudományos igényű részletességre, de nem is elégszünk meg annyival, hogy "brit tudósok kimutatták..."

Utolsó kommentek

Szerzők

RSS feed

Rovatok

Címkék

creative commons

Creative Commons License
Terjeszd, használd, hivatkozd

Egyéb

Önző-e az ember?

Talán meglepő, de nem. Ha az lenne, hogyan működhetne például az eBay, aminek minden józan közgazdasági megfontolás szerint hamvába kellett volna holnia még azelőtt, hogy megszületett. A közgazdaságtan unalomig ismert alaptétele szerint ugyanis az emberek racionális lények, akik döntéseik meghozatalakor saját profitjuk maximalizálására törekszenek. Egy racionális eBay eladó pedig akkor jár legjobban, ha zsebre vágja a pénzt, és legfeljebb egy sms-t küld az eladott iPhone-ról a vevőnek, aki hiába várja a csomagot. Egy racionális eladókkal teli piactéren pedig nyilvánvalóan egyetlen racionális vásárló sem jelenne meg. Az eBay azonban működik. Többek között azért, mert az emberek nem olyanok, mint ahogy azt a közgazdászok elképzelik. Akármilyen hihetetlenül is hangzik, de a vérünkben van, hogy korrektek legyünk.

Emögött a vér mögött persze ott van egy pár tízezer éves közösségi élet, ami az olyan kooperatív viselkedést igénylő tevékenységek, mint a vadászat vagy a kereskedelem révén hozzájárult a  legkülönbözőbb altruista viselkedésformák kialakulásához. Az altruizmus természetesen nem csak az emberre jellemző tulajdonság, de annak egy speciális esete, az úgynevezett költséges büntetés (costly punishment) már annál inkább az. Hogy mit jelent a költséges büntetés, azt legkönnyebben talán a játékelmélet felől közelíthetjük meg. Az egyik sokat vizsgált játékelméleti probléma az ultimátum játék. Az ultimátum játékban két játékos van, akik adott mennyiségű (többnyire valódi) pénzt kapnak. Az egyik játékos, nevezzük osztónak, eldöntheti, hogy ezt a pénzt milyen arányban osztják el egymás között. Ha a másik, válaszoló játékos ezt elfogadja, akkor mindketten megkapják a pénzt. Ha viszont nem fogadja el, akkor egyikük sem kap semmit. A válaszoló helyén ülő racionális közgazdászunk természetesen a közös 100 dollárból neki juttatott 1 dollárt is elfogadná, hiszen különben ő sem kapna semmit. Azt pedig nem nehéz belátni, hogy 1>0.

A kísérletek szerint azonban a válaszolók rutinszerűen visszautasítják a 20% alatti felajánlásokat. Vagyis saját pénzüket sem sajnálva megbüntetik a partner unfair viselkedését. Mivel pedig az osztók is tisztában vannak a kooperáció íratlan normái iránti általános emberi érzékenységgel, ritkán követik el azt a hibát, hogy ilyen keveset ajánlanak. Az átlagos felajánlás 30-50% körül alakul a Föld minden táján, a nomád tanzániai hadzáktól az amerikai egyetemistákig. Sőt, az óceániai sursurungák akár 60%-ot is a partnerre szánnak a közösből, miközben a válaszolók viszont igen jelentős számban utasítják el a túlzottan fair, 50% fölötti ajánlatokat.



Hogy mennyire különleges ez a viselkedés, azt szépen bizonyítja egy friss Science cikk, ami szerint még legközelebbi rokonaink, a csimpánzok sem mutatnak semmi effélét. Az ultimátum játékban ők épp azt hozzák, amit a közgazdászok várnak tőlünk: az osztók annyit markolnak, amennyit csak lehet, a válaszolók pedig beérik a legkisebb alamizsnával is. (Akik szeretnek kísérleteket vagy egyszerűen csak csimpánzokat nézegetni, azoknak itt van egy-egy videó egy elfogadott és egy elutasított ajánlatról.)

Az eBay tehát működik, bár ehhez természetesen nem lenne elég az emberek korrektség iránti elkötelezettsége, szükség van más ösztönzőkre is (például a visszajelzésekre). Bizakodhatunk azonban abban, hogy mind a biológia, mind a szociológia mögöttünk áll, ha embertársainkkal fair módon üzletelünk. Mág akkor is, ha a közgazdászok egyébként majomnak néznek közben.

2007.10.26. 07:06 | psychenova | 22 komment

Címkék: viselkedés csimpánz játékelmélet altruizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://akciospotencial.blog.hu/api/trackback/id/tr65208417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kupac 2007.10.26. 09:47:56

A cikk egy erdekes irasra hivja fel a figyelmet, ezert koszonet jar. Viszont ugy erzem, egy-ket kijelentessel tulzasokba esel.

1. Az eBayen pontozni, velemenyezni lehet az eladokat. Valoban zsebre lehet tenni a penzt, de errol tudni fognak, es az emberek szivesebben rendelnek olyanoktol, akik megbizhatoak es mar volt nehany vevojuk. Tehat a versenyben alulmaradsz, ha csalsz; tobbet profitalhatsz, ha becsuletes vagy.

2. A cikk elso mondataban kijelented, hogy az emberek nem onzoek. Tudtommal pedig azok vagyunk. Az adott (szocialis) kornyezetben a leheto legoptimalisabb strategiakat valasztjuk a profit maximalizalasara. Korabbi tapasztalatbol (szocializacio?) tudjuk, hogy a vevo nem fogadja el az unfair ajanlatokat, ebbol kifolyolag az eladonak sokkal rendesebbnek kell lennie, ha latni akar valamit a nyeresegbol. Ha egy embert ultetnenek ossze egy csimpanzzal, es parszor lejatszanak a jatekot ugy, hogy a csimpanz az oszto, velemenyem szerint hamar megtanulna, hogy erdemes kicsit tobbet adni az embernek. Meg nem olvastam a cikket, lehet, hogy ezt le is jatszottak.
Hasonlo modon az ember is gyorsan rajonne, hogy a csimpanz hulye, es 1% banannak is orul 30% helyett. Ha olyasmiben jatszanak, ami az embernek fontos (pl kap 100$-t minden banan utan, amit a majom elol osszeszedett), akkor szerintem a legtobben a leheto legkevesebbet hagynank a majomnak.

Persze azon mar erdemes lenne elgondolkodni, hogy az emberi kapcsolatokban ez a fajta onzetlennek/logikatlannak _tuno_ viselkedes tenyleg tanulas (szocializacio) reven jelenik-e meg, vagy a genjeinkben van.

pinter krisztian 2007.10.26. 18:54:20

a majmos résszel kapcsolatban kérdésem van. hogy tudták a majmoknak megmagyarázni azt, hogy az osztó sem fog semmit kapni, ha nem egyeznek meg? ez nem éppen természetes helyzet.

Ariel 2007.10.26. 19:58:35

Az én fölfogásomat jobban kielégíti, ha a majom 'önzését' és az ember 'önzetlenségét' egy általános törvény részbeni megnyilatkozásainak tarthatom, ama törvényének, amelyik minden szerves lény haladásához vezet: "Szaporodjatok, változzatok, az erősek szenteltessenek az életnek, a gyengék a halálnak! (Darwin: Az Ösztönről)"

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.10.26. 20:12:30

Kupac,
1) azt én is írtam, hogy a fair üzlet melletti kiállás még nem alapozhatná meg az eBay sikerét, szükség van például a feedback rendszerre (amiről mérési adatokat is olvashatsz a post végén hivatkozott Scientific American cikkben).
sciammind.com/article.cfm?articleID=1D9DFCAC-E7F2-99DF-3C2DE7F657B943E5
Azonban ne felejtsd el, hogy az eBay is volt újszülött, és akkor még természetszerűleg nem lehetett semmi információja a vevőknek az eladókról, mégis beindult a dolog.

2) ebben igazad van, az emberi önzés csakugyan létezik. Először bele is írtam az első mondat után, hogy "nem annyira", de végül töretlen optimizmusomtól hajtva kihúztam ezt. Persze én sem vagyok annyira idealista, hogy azt gondolnám, az emberek nem a saját boldogulásukat tekintik elsődlegesnek. Ha azonban az önzést nem mint a profit maximalizálását, hanem mint a nem létszükségletű javak megosztásának elutasítását értelmezed, akkor szerintem akár az is kimondható, hogy az ember nem önző. Merthogy hajlandó megosztani "felesleges" javait. Az pedig szerintem elvi szempontból kevésbé fontos (bár igazán érdekes) kérdés, hogy ez a viselkedés mennyiben fakad belső késztetésből, és mennyiben kikényszerített.

Azt egyébként én is úgy gondolom, hogy a csimpánzok is megtanulnák a megosztást, ha emberrel játszanák ugyanezt a játékot. Épp ez a különbség, hogy az emberben megvan a hajlandóság a költséges büntetésre, és ebből kialakulhat az önzetlenség, míg a csimpánznál ez hiányzik. Talán épp ez az a tulajdonság, ami lehetővé teszi, hogy az emberek ilyen hatalmas közösségekben éljenek.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.10.26. 20:19:19

krisztian,
nem magyarázással hozták a csimpánzok tudomására a szabályokat. Egy etetőn helyeztek el két pár mazsolás dobozt. Az egyik párban 8-2 volt a mazsolák aránya, a másikban változó 10-0-tól 2-8-ig. Az osztó kihúzta azt a párt, amit ő választott, azonban ekkor még nem érte el a tálakat. Ehhez a válaszolónak kellett meghúzni egy zsinórt, ami csak az ő ketrecéből volt elérhető. Talán kicsit bonyolultan hangzik, de postban linkelt két videón meg is nézheted, hogyan zajlott a kísérlet.

santiago 2007.10.27. 11:40:37

Ez szerintem éppen az önzőség tapasztalata. Egymással versenyben állnak, mindenki azt akarja, hogy neki több legyen, a másiknak kevesebb. Ha a választó önzetlenül csak azt nézné, hogy a saját profitját maximalizálja, bármilyen ajánlatot elfogadna. De túl kis ajánlat esetén az osztó sokkal jobb helyzetbe kerülne.
Ebben a szituációban nem az osztó van fölényben, a választón múlik, hogy kapnak-e valamit. Tehát az osztónak kell alkalmazkodni a választóhoz. És mivel tudja, hogy az önző és a verseny miatt nem akarja, hogy az osztónak sokkal több legyen, ezért fair ajánlatot fog tenni.
A majmok tehát önzetlenebbek és kevésbé verseny-szemléletűek.
(Ennek ellentmondanak az óceániai sursurungák...)

tádé 2007.10.27. 12:12:32

Az ultimátum-kísérlet azért alkalmatlan az olyan komplex jelenségek vizsgálatára, mint az "önzés" és "önzetlenség", mert csak egy lépést vizsgál a "costs and benefits" szempontjából. Ám valójában amikor csak méltányos ajánlatot vagyok hajlandó elfogadni, s ellenesetben veszni hagyom a csekélyebb, "méltánytalan", de mégis csak tiszta nyereséget, akkor nem egylépéses játékot játszom. Önképemet erősítem: olyan ember vagyok, aki akár áldozatok árán, de nem hagy kiszúrni magával. Az ilyen döntés elterjedhet, s akár ezért, akár fellépésem önsúlya okából legközelebb majd nem mernek pofátlan ajánlatot tenni. A "veszni hagyás" tehát felfogható befektetésnek, s akkor esetleg éppenséggel az önzés-hipotézist erősíti. Amivel nem akarom azt mondani, hogy az embert - mint különböző XIX. századi elméletek (utilitarizmus, értelmes önzés, szocáldarwinizmus, stb.) - azonosítanám az önzés tulajdonságával.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.10.28. 23:42:07

santiago,
igen, itt csakugyan a válaszoló van lovon, és az osztónak kell hozzá igazodnia. A kérdés az, hogy mit diktál ez az igazodási kényszer. A kísérletek alapján az embernél a javak "igazságos" megosztását, míg a csimpánznál elegendő alamizsnát adni.
Azt nem értem, hogyan jön ki ebből az, hogy a csimpánzok az önzetlenebbek.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.10.28. 23:55:37

tádé,
az kétségtelen, hogy az ilyen típusú játékok az embernél csak névlegesen egylépésesek, mert van már mögöttük pár tíz évnyi szocializáció. Azonban épp az a céljuk, hogy ennek a szocializációnak a hatásait kimutassák.
Az a gondolatod, hogy a veszni hagyás felfogható befektetésnek csakugyan igaz lehet erre a típusú játékra (már persze ha feltételezzük, hogy az így nyert előnyt a játékon kívül valaha is realizálni lehet). Egy másik, hasonló játék azonban némileg továbbmegy ennél. A third party punishment játékban kettéoszlik a válaszoló szerepe. A második játékos megkapja az első által adott összeget (nincs választási joga), de a harmadik a saját pénzét feláldozva megbüntetheti az elsőt, ha igazságtalannak érzi az osztozkodást. És az emberek ebben a játékban is hajlamosak büntetni az unfair megosztást, annak ellenére, hogy itt ezt nem lehet befektetésként értelmezni (legalábbis sokkal körülményesebb).

Dr Watson 2007.11.26. 10:25:11

A cikk bevezetőjében meglehetősen "érdekes" értelmezése találkató a _racionalitás_-nak. Olvassunk több Mérő Lászlót! (Abból is megtudhatjuk, hogy nem muszáj együgyűnek látnunk a közgazdászokat. A közgazdaságtan emberképe nem olyan egyszerű, mint amilyennek a kontrasztkereső bevezető láttatni szeretné. Az e-Bay éppenhogy nagyszerűen eleget tesz a modern közgazdaságtan "elvárásainak", akárcsak a Vatera)
W

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.11.26. 10:51:04

Az élő pénz-t én is olvastam, és be kell, hogy valljam, nekem kisebbfajta csalódás volt. A korábbi könyveit nagyon élveztem, de ebben nagyon bántott az az erőltetett (és szerintem számos ponton megbicsakló) igyekezet, hogy párhuzamot állítson fel a pénz és az önző gén között. Ráadásul a könyv elején még ugyan megemlítette, hogy az önző gén elmélet korántsem olyan elfogadott, mint amilyen frappáns, de később erről láthatóan elfeledkezett, és gyakorlatilag az evolúció szinonimájaként használta.

Ennek ellenére arról azért engem is meggyőzött, hogy a közgazdaságtan nem olyan kezdetleges tudomány, mint amilyen formában azt például az egyetemen tanultuk. A post bevezetőjében viszont a klasszikus közgazdaságtan felfogására gondoltam, bár kétségtelen, hogy ezt elfelejtettem kihangsúlyozni. Arra a fajta - az átlagemberétől idegen - hozzáállásra, mint amit az alábbi anekdotikus történet jelez (amit egyébként azt hiszem, szintén Az élő pénz-ben olvastam): egy közgazdásznak eszébe jutott az a gondolat, miszerint kávézókban bevezethetnének egy újabb sort azoknak, akik hajlandóak többet fizetni a termékekért. Természetesen ez a sor gyorsabban haladhatna. Amikor megkérdezte az ismerőseit, hogy szerintük ez élhető elgondolás lehet-e, nem meglepő módon azt találta, hogy mindenki felháborodott az ötlet hallatán. Mindenki, kivéve a közgazdászokat, akik viszont teljesen racionális, használható ötletnek tartották :)

Dr Watson 2007.11.26. 17:50:07

Látod, ezt én már nem olvastam, de a másik kettő néhol (annak idején) a reveláció erejével tudott hatni.
Az anekdotának nem értem a felháborodós részét. Teljesen racionális ötlet, és sok helyütt használják is. (vö: "Az idő pénz" és tényleg.)
De hogy mit mond a klasszikus közgazdaságtan az ember racionalitásáról, azt, bevallom, nem tudom....
W

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.11.26. 18:03:26

Persze, teljesen racionális az ötlet. Csak épp az emberek nem ilyen racionálisak. Vagy nem ennyire racionálisak. Vagy nem így. Mindenesetre felháborodnak azon, hogy pénzzel ezt is el lehessen intézni. Épp erről szól a post is, hogy szeretjük az egyenlősdit. Hogy kevésbé számít a javak abszolút értelemben vett nagysága, sokkal inkább az, hogy másoknak se legyen sokkal több, mint nekünk. Furcsa mód ennek egyik következménye az önzetlenség. Persze ennek vannak kevésbé szimpatikus következményei is. Ecce homo.

savilág 2007.11.27. 17:38:43

Lehet hogy a csak a fizetés módja, a pénz miatt van a felháborodás. Ha mondjuk húsz fekvőtámasz lenne a fizetség - nem jut jobb az eszembe, tfh. egy kantinban vagyunk és mindenki jó kondiban van - akkor szerintem nem lenne semmi ellenvetés. Vagyis ha az emberek úgy éreznék hogy igazságosan van elosztva a zsé, akkor nem problémáznának ezen.

Dr Watson 2007.12.01. 09:54:02

Én meg azt gondolom, ahogy írtam is, hogy sok helyütt ez éppen így van megoldva: pl "business class" a repülőn, drágább üzletek vs. olcsóbb üzletek valamint minden más, ahol hasonló szolgáltatásért különböző árakat kérnek. Ha az egyetemen két büfé van, az egyik olcsóbb, a másik drágább, akkor feltehetőleg az olcsóbban hosszabb lesz a sor. Nem nagyon különbözik ez attól, mintha egy büfében lenne két sor.
A fekvőtámaszos ötlet jó. Bevezetjük.
W

dühöngő 2007.12.26. 12:15:32

Azért dühöngő, mert írt már egy szöveget, majd az egyszerre csak eltűnt.
Szóval a tudósok ebben az esetben is, mint majdnem mindig bornírtak. Sem za eBay (remélem jól értettem, hogy mi az), sem csimpánz-kísérletek nem bizonyítanak semmit. Különben sincs olyan, hogy az ember: az egyik, megeshet önző, a másik egészen önzetlen, az egyik egy meghatározott vonatkozásban önző, más vonatkozásban nem stb. stb. Ahhoz, hogy modern világunk működjék, arra van szükség, hogy az emberek túlnyomó többsége betartsa a játékszabályokat. Ha nem teszi, lehet, hogy komoly nyereségre tesz szert, de ha senki sem teszi, már is ott a káosz. Amit valami titkos oknál fogva nem kedvelünk, ugyanis félünk tőle. De ennél még többről is van szó: ami a funkcionális kapcsolatainkat illeti, igyekszünk betartani a játékszabályokat. De nincs, s Max Scheler szerint nem is lehetséges olyan világ, melyben minden kapcsolat funkcionális. Lehet, hogy ez a tudósok számára elrémisztő, de van olyan, hogy szeretet, s szeretetből fakadó cselekedeteink keresztbe tesznek a racionalitás szabályainak.

Dühöngő 2007.12.26. 13:17:40

Még csak egy Kierkegaard idézet: Ha az általánost alaposan tanulmányozni akarjuk, akkor pusztán egy jogos kivétel után kell néznünk. ... A jogosulatlan kivétel éppen azáltal lesz észrevehető, hogy az általános körül forog.

Nincs tehát olyan, hogy az ember. Az ember nem más mint a bipologikumunk.

Ariel 2007.12.26. 14:06:06

Dühöngő: VAN (létezik, irracionális, kivételes). Amúgy: mi az hogy a BIPOLOGIKUM-om? 'Szóma' szerint? Komolyra fordítva, létezik jogos kivétel, hogyan lehetséges?

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.12.26. 16:57:24

Ó, igazi karácsonyi komment :)
Bármilyen hihetetlen is, olyan nagyon rémüldözünk a szeretet hallatán. A tudomány védelmében azonban néhány dolgot hozzátennék, mert akármilyen meglepő is, a tudós (szimpatikusabb szóval: kutató) nem az a figura, aki fehér köpenyben, égnek álló kócos hajjal éjjel-nappal azon fáradozik, hogy a Jézuskára szabadítsa a Godzillát.

1) Nyilvánvaló, hogy az emberek igen különbözőek. Sőt, az állatok is azok. Két egér is egészen különbözhet egymástól, és még két baktérium sem tökéletes mása a másiknak. Ennek ellenére léteznek bizonyos jegyek, amelyekben két egér sokkal inkább hasonlít egymásra, mint bármelyikük egy denevérre például. Mondjuk, hogy nincs szárnyuk.
Az embernél sincs ez másként. A tudomány célja pedig éppen az, hogy az egyes egyedek vizsgálatára támaszkodva feltárja ezeket a közös pontokat. Általánosabban pedig, hogy észrevegye a konkrét esetek mögött húzódó általános törvényszerűségeket. Mellesleg az emberi tudatnak is ez az absztrakciós képesség az egyik alapvető vonása.

2) "nem is lehetséges olyan világ, melyben minden kapcsolat funkcionális"
Bár nem egészen világos, mit értesz itt funkcionális alatt, de nekem az az érzésem, hogy az önérdek figyelembevételét tekinted funkcionálisnak és ezzel állítod szembe az altruista viselkedést. Egyrészt azonban épp erről szól a post, hogy az önérdek nem az egyetlen mozgatórugója az emberi viselkedésnek és hogy ez sokkal inkább jelen van az emberben, mint a legközelebbi rokonainkban. Másrészt - legjobb tudomásom szerint - egyetlen világ van, amit ismerünk, ebből talán még korai lenne bármiféle következtetést levonni arra, milyen mások létezhetnek még.

3) Tudomány nem egyenlő racionalitás. Bár módszertanában elengedhetetlen szereplő a racionalitás, a tudomány ettől függetlenül nem racionális cselekedetek, események vizsgálatára is alkalmas. Elég csak a szociológiára, a pszichológiára vagy épp a magfizikára gondolni.

Ariel 2007.12.27. 11:31:37

EGOTRIPP, ha összekapcsoljuk a megismerést az egzisztenciával, akár a 'lényeg' [Sheler] akár az 'eredendőség' [Heidegger] felől. Radikalizmusunkkal így éppen azt veszítjük el, amit megnyerni szeretnénk [?], az általánost. Szerintem sincs általános ember - de általánosítható különössége nagyonis létezik, ez pedig nem más, mint az hogy egyszerre a megismerés tárgya és alanya. EZÉRT NEM LÉTEZHET minden előfeltevéstől, személyes vélekedéstől és érdektől való tartózkodás a tudományban. Kérdés az, hogy ez jó vagy rossz?

Ariel 2008.01.03. 08:47:12

P.s.: EGOTRIP, Scheler

Cho. 2009.06.02. 18:08:27

Nos, szerintem végeredményben önzőek az emberek. Legalábbis amennyiben a korrektség ára többet kíván meg tőlük, mint amennyit egyéni szükségleteik engedni kívánnak.

Most nem fogom jobban kifejteni, akit érdekel elolvashatja nálam ugyanis pár hónapja én is írtam erről egy véleményt.
Nem ennyire tudományos, inkább hétköznapi nyelven és paraszti ésszel kikombinált írás.
Itt: chosy.blog.hu/2009/03/26/somewhere_over_the_rainbow_9