
A konzervatív és liberális beállítottságú emberek időnként egészen eltérő módon gondolkodnak a világról. Ezzel persze valószínűleg senkinek nem mondtam újat. De gondoltad volna, hogy ezt a különbséget egy szimpla
EEG-vel mérni is lehet?
Márpedig lehet. A
Nature Neuroscience októberi számában jelenik meg egy
tanulmány David Amodio és munkatársai munkája nyomán, amelyben összefüggést találtak önkéntesek politikai attitűdje és egy agyterület, az
elülső cinguláris kéreg (anterior cingulate cortex, ACC) aktivitása között.

Az már régóta ismert mind a politológia, mind a pszichológia világából, hogy a konzervatív és liberális beállítottságú emberek más tudati és viselkedési jegyekkel bírnak. A konzervatívok strukturáltabbak és állandóbbak ítéleteikben és döntéshozatalukban, míg a liberálisok nyitottabbak és toleránsabbak. Ez adta az ötletet Amodioéknak, hogy egy, az ACC-hez köthető mechanizmus, a konfliktus monitorozás táján keresgéljenek. A konfliktus monitorozás azt jelenti, hogy agyunk felismeri, ha egy adott szituáció kezelésére kialakult, berögzült reakciónk az aktuális helyzetben nem kívánt eredménnyel járna. Például megtanultuk, hogy ha tüzet észlelünk, akkor vizet öntünk rá, de elektromos tűz esetén agyunk szól, hogy most mégis inkább mást keressünk a víz helyett.
A kísérletben önként jelentkezőknek azt a feladatot adták, hogy egy képernyőn felvillanó M betű láttán fél másodpercen belül nyomjanak meg egy gombot. Ha W villan fel, akkor viszont ne. Mivel az esetek 80%-ában M betűt mutattak, az önkéntesek ráálltak a nyomogatásra és nehezen tudták megállni, hogy a W esetén is meg ne nyomják a gombot. Minket azonban most az érdekel, mi történik miután mégis megnyomták. És itt jön a képbe az ACC, melynek aktivitása azt mutatja, hogy az agy észlelte, hogy a végrehajtott automatikus válaszreakció hibás volt. Ahogy az alábbi ábrán látható, a konzervatív és a liberális önkénteseknél különböző mértékben aktiválódott ez a régió, a liberálisok gyakrabban döbbentek rá, hogy tévedtek.
Az átlaggörbéket egyedekre lebontva természetesen már jóval árnyaltabb képet kapunk, ami az emberi sokféleséget ismerve egyáltalán nem meglepő. A nagy szórás ellenére azonban egyértelműen látszik, hogy a politikai attitűd határozott korrelációt mutat az ACC aktivitás mértékével.
Mielőtt bárki politikai síkra terelné a kísérlet értelmezését és esetleg azt szűrné le belőle, hogy a liberálisok adekvátabb módon gondolkoznak, előre szólok, hogy ez az eredmény mindössze annyit jelent, hogy bizonyos típusú feladatokban a liberális beállítottságú emberek jobban teljesítenek. Ahogy a szerzők is kiemelik a cikkben, más szituációkban, ahol például épp egy stabil válasz az optimális, ott valószínűleg a konzervatívok érnének el jobb eredményt.

Azon túl, hogy a kísérlet felvillantja annak lehetőségét, hogy megértsük komplex, látszólag megfoghatatlanul bonyolult dolgok - mint például egy ideológia - agyunkbeli leképeződését, további érdekes kérdések is felmerülnek. Az egyik ilyen kérdés a politikai orientáció öröklődése, illetve genetikai meghatározottsága. Ikervizsgálatokból ugyanis tudjuk, hogy az elülső cinguláris kéreg aktivitásának egyes jellemzői részben
örökölhetőek, valamint bizonyos, a politikai attitűddel kapcsolatba hozott
viselkedési- és magatartásformák már kora gyermekkorban megjelennek és relatíve állandóak maradnak az élet során. Mindez arra engedne következtetni, hogy a politikai orientáció kialakulásának genetikai háttere is lehet. Én azonban személy szerint kötve hiszem, hogy ez akár csak összevethető lenne a család és a tágabb szociokulturális környezet hatásával.
Utolsó kommentek