A fantomfájdalmat olyan testrészekben érzi az ember amik már nincsenek is meg. Ez leggyakrabban az amputált, tehát már nem létező kézben, vagy lábban érzett erős fájdalmat jelenti. A fő probléma ezzel a fajta fájdalommal, hogy gyakran a legerősebb fájdalomcsillapitókkal sem lehet igazán hatékonyan csillapítani. Tizennégy éve azonban felfedeztek egy trükköt ami úgy tűnik segit minden "kemikália" nélkül is.

Ramachandran ötlete

Az eljárás - amelynek hatékonysága mára már úgy hiszem bizonyítottnak tekinthető - nem más mint egy egyszerű tükör használata az elveszett végtag „optikai pótlására”. Vilayanur S. Ramachandran azt találta, hogy ha a test középvonalába helyeznek egy tükröt úgy, hogy abban a páciens az ép végtag tükörképét a hiányzó végtag helyén látja, akkor az ép végtagot mozgatva gyakran a fantom (nem létező) végtagban is érzi ugyanazt a (tükörszimmetrikus) mozgást. Ez pedig önmagában elégnek bizonyult bizonyos fájdalmak enyhítésére, például amikor a beteg úgy érzi, hogy a fantomkeze fájdalmas görcsbe van merevedve. Ilyenkor elég az ép kezet ökölbe szorítani, majd kinyitni – és természetesen mindezt úgy csinálni, hogy közben ezt egy tükörben követi a tekintetével. 

Ramachandran, aki több mint 20 Nature-ben megjelent és további 160 tudományos cikk szerzője (ezek között több Science, Nature Neuroscience, Perception and Vision Research cikk van), abból a megfigyelésből indult ki, hogy az elveszett végtagok érzete gyakran nem tűnik el, csak áthelyeződik. Például a kezekből jövő információ agykérgi feldolgozásának helye közel helyezkedik el az arc érző területeihez és érdekes módon az arc  megérintésével  gyakran az amputált fantomkézen is érzik a betegek az érintést. A feltételezés szinte adja magát: ha az adott terület érzékeléséért felelős agyterülettől megfosztjuk a bemenetet, akkor az a szomszédos agyterületekről származó információval pótlódik. Ez az idegsejtek kapcsolásában egy nagyfokú rugalmasságot feltételez.

Minden testtájéknak van reprezentációja az agykéreg érző és mozgató területein, bár méretüket tekintve ezek a területek nem teljesen arányosak az egyes testrészekhez képest. Az egyes részekhez inkább annál nagyobb terület tartozik az agykéregben, minél "fontosabb" az adott terület a tapintás és a mozgatás szempontjából. Igy ha az egyes területekre a méretükkel arányos testrészeket rajzolunk, egy nagyon furcsa embert, "érző és mozgató homunculust" kapunk.

Amikor megmozdítjuk valamelyik testrészünket, akkor az agykéreg kiküld egy parancs sorozatot és várja a visszajelzést arról, hogy az izmok végrehajtották-e a parancsot. Ez a visszajelzés többféle módon történik. Az egyik a proprioceptiv érzékelésen keresztül, amelynek az alapja a nyomás- és húzásérzékelők a bőrben és az izmokban, a másik a látáson keresztül. Vagyis amikor egy végtag megbénul, akkor az agykéregből bár kimegy egy mozgató parancs, a visszajövő információ alapján az agykéreg megtudja, hogy az izomban/bőrben nem történt összehúzódás és ez összecseng a látott képpel is. De mi van, akkor, ha nincs látott kép, mert amputálták a kart, ugyanakkor a kezet reprezentáló területre pedig mondjuk hamis információ jön egy másik területről? Valószinűleg fájdalom - amit egyszerűen a képi információ szolgáltatásával "ki lehet ütni" a megfelelő optikai visszacsatolással (ezt nevezik "mirror visual feedback"-nek). Azok a betegek, akik az amputációt megelőzően fájdalmat éreztek a végtagjukban, esetleg az le volt bénulva, gyakran a fantomvégtagjukat is bénultnak érzik.  Nem csak az amputált végtagok fájdalmának enyhítésére bizonyult alkalmasnak a tükörterápia, a meglehetősen titokzatos "összetett helyi fájdalom szindróma" (chronic regional pain syndrome, CRPS) és a stroke-ot követő féloldali bénulással vagy izomgyengeséggel járó fájdalom kezelésében is biztató eredmények születtek. A CRPS egy viszonylag ritka, de borzalmas krónikus fájdalommal járó betegség aminek a kezelésére jelenleg a "fél gyógyszertárat" alkalmazzák, antidepresszánsoktól kezdve, antiepileptikumokon át a beültetett morfium-adagolókig és lidokainos blokkolókig.

A neten terjed

Amikor egy google keresést csináltam a neten a tükrös mozgásterápiára, meglepően sok blogbejegyzést találtam, ahol a legkülönbözőbb esetekről olvastam és érdekes módon negativ, kritikus bejegyzést egyet sem találtam. Mivel ehhez a módszerhez nem kell semmi más csak egy megfelelő méretű tükör, ezért a blogoló emberek ezt leginkább otthon csinálják, általában napi egyszer vagy néhányszor 15 percet szánva a terápiára. Az alábbi képet is egy ilyen személyes blogon találtam.

 Igy "növeszthetünk" látszólagos lábat az amputált helyén

Érdekes módon úgy tűnik, hogy a dolog visszafele is működik, vagyis mindkét jól működő végtaggal végezve a tükrös gyakorlatokat, a  "lehetetlen" mozgás látványával lehet akár fájdalomérzetet okozni (lásd McCabe és munkatársai cikkét)

Irodalom
Ramachandran VS, Rogers-Ramachandran D. (1995) Synaesthesia in phantom limbs induced with mirrors.  Proc. Biol. Sci. 263:377-386.
Ramachandran VS. (2005) Plasticity and functional recovery in neurology. Clin Med. 5:368-373.
McCabe CS, Haigh RC, Halligan PW, Blake DR. (2005) Simulating sensory-motor incongruence in healthy volunteers: implications for a cortical model of pain. Rheumatology (Oxford). 44:509-516.
Ramachandran VS, Ramachandran DR, Cobb S. (1995) Touching the phantom limb. Nature 377:489-490. (letöltés)

Internetes források (angol):
http://crps-rsd-a-better-life.blogspot.com/2007_04_01_archive.html
http://elfninosmom.wordpress.com/2008/03/20/new-treatment-for-phantom-limb-pain