A vizsgált rendszer feletti minél teljesebb kontroll a kutatók kívánságlistájának örök dobogós helyezettje. Ennek érdekében számtalan, a maga korában sci-fi-be illő eszköz született a tudomány történetében. Elég csak például a genetikai módosításokra gondolni, amikkel az adott kísérleti rendszer egy-egy specifikus tulajdonsága vált nagyon jól kézben tarthatóvá. Az agykutatásban - és különösen a neuronális hálózatok működésének tanulmányozásában - az egyik ilyen kontrollálandó paraméter az idegsejtek ingerelhetősége. Ennek befolyásolására számtalan eszközt fejlesztettek ki, de az ember persze mindig szebbet, jobbat akar. Miért ne lehetne például távolról ki-bekapcsolgatni adott neuronokat? Nos, lehet. Sőt, egyre növekszik a rendelkezésre álló módszerek száma. Nemrégen már bemutattunk egy technikát, ami lehetővé tette, hogy kék, illetve sárga fénnyel aktiváljuk vagy gátoljuk az idegsejteket. Az élet azonban azóta sem állt meg, máris két újabb módszer került be az eszköztárba.

Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy valamennyi idegrendszeri formáció közül messze a szinapszis a legnépszerűbb mind a tudományos, mind a hétköznapi életben. Nem véletlenül. Jellegzetes, könnyen felismerhető formája és látványos összetettsége folytán szinte ecset után kiált, ugyanakkor funkcióját tekintve is megismerhetetlenül változatos. Tapasztalatom szerint az emberek fejében csakugyan él is egy kép a szinapszis szerkezetéről, és tudják, hogy itt zajlik az idegsejtek közötti információátadás, azonban többnyire zavarba jönnek, ha fel kell vázolni, mi is történik itt valójában. Nos, nagy vonalakban ez:

A molekuláris biológia egyik új nagy felfedezése, hogy felismertük a génszabályozás egy új módját. Erre alapozva el tudjuk nyomni a kiválasztott gének termékeinek keletkezését így elvben lehetséges a a HIV vírus genomjának a megtámadása a megfertőzött sejteken belül. Az új fegyver neve: mikro RNS.

Halálról és öregedésről.

Ez talán az egyik legalapvetőbb kérdés ami az embereket foglalkoztatja és amelyre egyéni tapasztalat, hit és iskolai tanulmányok függvényében nagyon különböző válaszokat adunk illetve fogadunk el.

A Leendő Kutató Orvosok Társasága (K.O.) szervezésében 2008. március 11-én 18 órakor a Korányi Frigyes Szakkollégiumban (Bp., Hársfa utca 59/B) Csermely Péter, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke, biokémikus tart egy előadást Hogyan lesz siker a tehetségből címmel. Ha jól tudjuk, főleg kutatásmódszertan lesz terítéken. Mindenkinek melegen ajánljuk.

Metodológiai sorozatunk előző részeiben már ismertettünk két technikát, az fMRI-t és a PET-et, melyek az egyes agyterületek aktivitásával összefüggő lokális véráramlásváltozást mérik. Az fMRI esetében ezt úgy érjük el, hogy kihasználjuk a vérben található deoxihemoglobin molekula paramágneses tulajdonságát, míg a PET-nél valamilyen, a véráramba kívülről bejuttatott pozitron emittáló vegyület jelenlétét detektáljuk. A most  bemutatandó közeli infravörös spektroszkópia (near infrared spectroscopy, NIRS) szintén a véráramlás megváltozását méri egy harmadik féle módon, ezzel is demonstrálva, hogy egy adott funkció vagy tulajdonság meghatározásához milyen radikálisan különböző módszereket vehetünk igénybe.

Az agykutatási technikákat ismertető sorozatunk előző részében a funkcionális mágneses rezonancia eljárást (fMRI) mutattuk be, mely - mint írtuk - azon a megfigyelésen alapszik, miszerint az egyes agyterületek aktivitása és vérellátása között összefüggés áll fenn. Ugyanezen az elven nyugszik a pozitron emissziós tomográfia (PET) is, azonban a véráram változásának követésére ez esetben egy egészen eltérő módszert alkalmazunk. Az fMRI esetében a vérben található paramágneses tulajdonságú deoxihemoglobin koncentrációját követtük, a PET-nél azonban speciális pozitron sugárzó vegyületeket használunk, melyeket kívülről juttatunk be a vizsgált személy véráramába.

Többször felmerült már kommentekben, és a téma ajánlóból is többen kértétek, hogy írjunk egy kicsit részletesebben azokról a módszerekről, amiket az agykutatásban alkalmaznak. Persze általában csak egy-egy konkrét módszerrel kapcsolatban vetődik ez fel, de úgy gondoltuk, ha már belekezdünk, akkor igyekszünk bemutatni az általánosan használt technikák minél szélesebb spektrumát. Egyrészt azért, hogy elébe menjünk a jövőbeli kérdéseknek, másrészt és főleg pedig azért, mert így mutathatók be legjobban a különböző technikák előnyei és hátrányai, melyek meghatározzák a módszerek korlátait és így kijelölik helyüket a kísérleti palettán.

A sorozat első részeiben olyan módszereket mutatunk be, amelyek az agy mint egész rendszer működését vizsgálják. Ezek kizárólag nem invazív módszerek, vagyis alkalmazásukhoz nincs szükség operációra, a koponya megnyitására, mivel esetükben olyan jeleket detektálunk, amelyek a koponyán kívül is mérhetőek. Összefoglalóan szokás őket agytérképező (brain mapping) technikáknak is hívni.

Az első ilyen technika a funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat (functional magnetic resonance imagaing, fMRI). Több oka is van, hogy ezzel a módszerrel kezdjük a sorozatot. Egyrészt egy manapság virágkorát élő technikáról van szó, másrészt eredményei látványosan demonstrálhatóak, harmadrészt pedig - bonyolult neve ellenére - a mögötte álló jelenség meglehetősen egyszerű, megértéséhez semmiféle előképzettség nem szükséges.

Ezúttal rendhagyó módon nem saját írással jelentkezünk. Ehelyett szeretnénk felhívni a figyelmeteket dolphin posztjára a Critical Biomass-en, ami rendkívül korrekten, mindkét oldal fanatizmusától mentesen mutatja be, milyen érvek sorakoznak a génmódosított növények termesztése mellett és ellen. A cikk apropója az Indexen nemrég megjelent, "Veszélyes kimenetelű szerencsejáték" című, egészen elképesztően nívótlan írás, amit ehelyütt nem is minősítenék.
A génmódosított növények témája sajnos mindig is vonzotta a prekoncepcióikat tudományos köntösbe bújtató, népnevelői hajlamú "szakembereket" mindkét oldalon, akik örömest vállalták a tanító szerepét annak ellenére, hogy gyakran nekik maguknak is az iskolapadban lett volna még a helyük. Mindez oda vezetett, hogy ma már gyakorlatilag lehetetlen a témáról értelmes társadalmi vitát folytatni.
Többek között ezért is hiánypótló dolphin írása.