Amint a férfi egy étteremben ülve szájához emeli az első falat drága csemegét, szeme előtt leperegnek élete fontos pillanatai. Hamm... a hal egész finom, s bár íz szempontjából van azért jobb halétel is a kínálatban, ő mégis ezt választotta. Mert belehalhat - Fugut eszik.
Sokan az étkezésben is az adrenalint hajszolják, az ilyen emberek hajlandók megfizetni egy életveszélyes hal borsos (kb 50-200 USD) árát, amivel a  mesterszakács szakértelmét jutalmazzák. Ha ugyanis rosszul filézik ki és tisztítják meg a halat, az egyes szervekben feldúsult méreg viszonylag gyors és kellemetlen halált okoz. Ellenméreg nincs, ráadásul a méreg különlegesen erősen kötődik a célfehérjéhez amit gátolva súlyos esetben kezdetben zsibbadást, hányást majd általános lebénulást okoz és végül légzésbénuláson keresztül megöli az embert. Mindeközben a megmérgezett majdnem végig tudatánál van... Cserébe viszont - ha jól van elkészítve-, a hal ehető részében található kevés méreg nem öli meg az embert, viszont elzsibbasztja a nyelvét és száját amit nem sok más étel tud.
Hogy mi köze van ennek a bulvársztorinak a blogunkhoz? Az, hogy ez a méreg  más idegmérgek társaságában ott lapul nagyon sok, agykutatással foglalkozó labor hűtőjében - és nem azért, hogy valakinek az ételébe kerüljön. Az idegmérgek az agykutatók kezében fontos eszközök, amikkel befolyásolhatják az idegsejtek működését. Ezért gondoltam, írok egy rövid sorozatot amely az agykutatók kémiai fegyvertárát hivatott bemutatni - ez lenne tehát az első rész, amely átugorva az ABC nagyobb részét a T betűvel indul...
MI VAN A HALBAN?
A fent említett méreg a tetrodotoxin (rövidítve TTX), amely a japán nevéről közismert, Fugu nevű gömbhalban található. Megjegyzem, a Fugu nem az egyetlen élőlény amelyben ez a méreg megtalálható - TTX-et találtak már csigában, polipban, kétéltűekben is - és körülbelül 10 éve már azt is tudjuk, hogy nem maga a hal (csiga, polip, stb) termeli a mérget, hanem a benne élő Vibrio baktériumok.
Megjegyzés a megjegyzéshez - akinek a Vibrio név esetleg ismerősen hangzana, keressen rá a kolera szóra...
Tetrodotoxint NEM termelő Vibrió baktériumok
 
A kolerát okozó Vibrio cholera (balra, nagyítás: 16000x) a legtöbb, kizárólag sósvizi Vibrióval szemben mind édes mind sós vízben megél. Néhány ritka V. cholera törzs gyengén világít is, de messze nem olyan látványosan mint a V. fisheri amely a jobb oldalon látható amint bioluminszcens fényt generál.
A TETRODOTOXIN
Minek köszönheti a TTX az "idegméreg" titulust? Annak, hogy erősen hozzákapcsolódva a nyitott feszültségfüggő nátrium csatornákhoz, megakadályozza azokon a nátrium ionok beáramlását. Ha a nátrium ionok nem tudnak beáramolni a sejtbe egy adott ponton, a membránpotenciál sem fog megváltozni és az idegsejteken nem tudnak továbbterjedni az akciós potenciálok - vagyis nem tudnak kommunikálni sem egymással, sem a test más sejtjeivel. Maga a légzésbénulás is azért lép fel, mert a légzőizmokhoz nem jut el a mozgatóidegeken keresztül a parancs az összehúzódásra. A kutató szempontjából tehát a TTX ideális anyag, amikor ki akarjuk kapcsolni az idegsejtek akciós potenciál-függő jeltovábbítását.
LD50
Egy harmadik fontos tulajdonság, ami már kifejezetten a mérgekre vonatkozik, az LD50. Ez az érték azt mondja meg, hogy milyen mennyiségben okoz az anyag (egy bizonyos fajnál!) 50%-ban halált. Az embernél a TTX LD50 értéke 2 µg/kg belélegezve, 5.0 - 15.0 µg/kg vérbe vagy bőr alá kerülve, míg lenyelve kb. 30 µg/kg ami azt jelenti, hogy ennyi mikrogrammnak kell bejutnia testsúly kilogrammonként ahhoz, hogy 50 % eséllyel halált okozzon. Még lenyelve a legkevésbé veszélyes és ez annak köszönhető, hogy nem bírja túl jól a gyomor savas közegét és egy része megsemmisül. Bár messze nem ez a legerősebb méreg, azért így is kb. 10-100-szor erősebb mint a fekete özvegy mérge és 10000-szer erősebb mint a cián. Vagyis egy gombostűfejnyi biztosan elég egy ember halálához.
A laborban
Vannak dolgok amikkel a kutatónak óvatosan kell bánnia - az idegmérgek is ezen dolgok közé tartoznak. Amikor először megláttam a TTX csomagolását, a Matrjoska baba jutott eszembe róla. Elsőre őrült túlbiztosításnak találtam, hogy egy lezárt zacskóban egy konzervszerű fémdoboz belsejében egy műanyag tégelyben, s azon belül is egy következő fémdobozoban és egy újabb zacskóban egy üvegcse lapuljon, benne olyan kevés anyaggal, hogy nem voltam biztos abban sem, van-e benne valami. De az óvatosság nem árt, főleg mivel belélelegezve és bőrön át is veszélyes anyag. Bár a bőrön keresztül egy ilyen adag nem elég ahhoz, hogy megölje az óvatlan kísérletezőt, de arra elég, hogy komoly leckét adjon. Másodkézből hallottam már olyan esetről - s így talán legenda csupán -, amikor egy csepp TTX törzsoldat (olyan oldat, ami néhány százszor, vagy ezerszer koncentráltabb, mint amit a kísérlet során használunk) rácseppent valakinek a kezére ami el is kezdett zsibbadni. A zsibbadás szép lassan terjedt felfelé, de a vállig sem jutott.
Források:
International Immunopharmacology, 5:1213
Forensic Science International, 99:35
http://www.tocris.com
http://en.wikipedia.org/wiki/Fugu
http://www.asanltr.com/newsletter/02-2/articles/Neurotoxins.htm
http://www.chm.bris.ac.uk/motm/ttx/ttx.htm
http://www.emedicine.com/emerg/topic576.htm#target1