Ajánlj témát!

Miről szeretnél olvasni nálunk? Ha nem árulod el, csak találgatunk. Írjatok arról, hogy...

Kik vagyunk mi?

Az Akciós Potenciál egy agykutatással illetve más biológiai témákkal foglalkozó fiatalokból álló baráti, munkatársi közösség. Azért indítottuk a blogot, hogy az általunk űzött tudományágak új eredményeit közérthető módon, érdekesen mutassuk be az érdeklődöknek. Nem törekszünk tudományos igényű részletességre, de nem is elégszünk meg annyival, hogy "brit tudósok kimutatták..."

Utolsó kommentek

Szerzők

RSS feed

Rovatok

Címkék

creative commons

Creative Commons License
Terjeszd, használd, hivatkozd

Egyéb

A kíváncsiság génje

Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb - zengi a kar az Antigonében, és Szophoklész nyilván nem az olyan primitív attribútumainkra gondolt, mint az agresszió vagy a fajfenntartási ösztön, melyeken az állatokkal osztozunk. Sokkal inkább azokra a komplex tulajdonságokra, melyek csak ránk, emberekre jellemzőek: a hit, az ideológia, az absztrakció képessége, az alkotás iránti vágy, vagy éppen a megzabolázhatatlan kíváncsiság. De vajon csakugyan olyan megfoghatatlanul bonyolultak ezek a tudati struktúrák, mint amilyennek érezzük őket?

Az ideológiáról már megírtuk, hogy minden komplexitása ellenére akár egy egyszerű EEG-vel is elkapható. Csak jó helyen kell szorongatni. Konkrétan az elülső cinguláris kéreg környékén.  Most egy másik rendkívül összetett tudatállapotot nézünk meg közelebbről: az új dolgok iránti vágyat, vagy némileg fellengzősebb szakszóval az újdonságkeresést. Bizonyára gondolkodtatok már rajta, miért van az, hogy az egyik testvér átveszi apja szatócsboltját, a másik viszont nem fér a bőrébe és hajóra száll. Miért nem bírt otthon ülni Amerigo Vespucci, és lett így később egy kontinens névadója, miközben öccse, Antonio közjegyzőnek állt és ki sem mozdult Firenzéből? És miért Vuk volt az első róka, akit a kalandvágy a simabőrű házáig hajtott? Nem mondom persze, hogy tudom a választ - csak adok egy ötletet.

1996-ban két cikk is megjelent egymástól függetlenül, de szinte azonos eredménnyel a Nature Genetics szaklapban - szép példájaként annak az elképzelésnek, hogy a tudományos felfedezésekre megérik az idő, s aki erre ráérez, annak "csak" le kell szakítania azokat. Mindkét tanulmány összefüggést mutatott ki az újdonságkereső személyiségtípus és egy bizonyos génváltozat között. Ezt az egyedenkénti apró változatosságot a genomban a D4-es dopamin receptor hosszúság-polimorfizmusának hívják. A dopamin egy ingerületátvivő molekula (neurotranszmitter), ami az idegsejtek között továbbítja az információt. A fogadó idegsejten ezen neurotranszmittereket specifikus receptorok érzékelik. A dopamint természetesen a dopamin receptorok, amiknek egyik altípusa a D4. A D4-es receptor-fehérjét kódoló génben található egy rövid, 48 bázispár hosszúságú szakasz, ami egymás után "n"-szer ismétlődik. Ez az "n" egyedenként más és más, 1 és 10 között változik. Ezt jelenti a hosszúság-polimorfizmus. A cikkek szerzői azt az érdekes észrevételt tették, hogy azokra az emberekre jellemzőbb az újdonságkeresés, akiknél az ismétlődések száma éppen 7, mint a mesében (ez egyébként a népességnek kb. 15%-a).

Találtak tehát egy rendkívül apró különbséget, ami mikroszkópikus hógolyóként indulva makroszkópikus lavinává duzzad, és az egyed szintjén már kézzelfogható, sőt, megfoghatatlanul bonyolult tudatállapotként jelenik meg. Hogy mennyire apró ez a DNS-beli változás, az néhány ténnyel könnyedén illusztrálható. 1) A dopamin ugyan fontos szerepet tölt be az idegrendszer működésében, de messze nem a legelterjedtebb neurotranszmitter az agyban. 2) Az őt érzékelő receptoroknak eddig 5 típusát ismerjük (valószínűleg több is van), amik közül csak az egyik a D4-es. 3) A receptor maga több száz aminosavból épül fel, tehát nem sokat oszt vagy szoroz az a párszor 16, amit a hosszúság-polimorfizmus még hozzátesz. 4) Ráadásul a polimorfizmus által érintett szakasz a receptor egy olyan részén helyezkedik el (a harmadik citoplazmális hurkon), ami a receptor elsődleges funkcióját, a dopamin megkötését nem befolyásolja.


Dopamin receptorok (piros) a hozzájuk kötődő dopaminnal (kék) és G-fehérjékkel (zöld)

Természetesen nincsen rózsa tövis nélkül, és nincsen tudományos eredmény cáfolat nélkül. Bár sokan hasonló összefüggést találtak az újdonságkeresés és a hetes (vagy hosszabb) ismétlődés között, mások viszont épp arra jutottak, hogy ez a kapcsolat nem létezik. Jelenleg nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a támogató és cáfoló publikációk száma, és mindkét tábor azon igyekszik, hogy fogást találjon a másik metodikájában vagy a kísérletek kiértékelésében. Jobb esetben pedig azon, hogy megértse az előfordulás esetlegessége mögött álló okokat, amik igen sokfélék lehetnek a kortól, nemtől, etnikumtól kezdve a szociális háttérig.

Sok minden homályos tehát még ezen a területen, de két dologban biztosak lehetünk. Az egyik, hogy - ha létezik is az összefüggés a gén és az újdonságkeresés között, - nagyon messze vagyunk még attól, hogy megértsük, hogyan születik egy gén apró változásából egy összetett személyiségtípus. A másik pedig, hogy a génjeink hatását - különösen egy ilyen érzékeny és flexibilis területen, mint a személyiség kialakulása - sohasem vizsgálhatjuk önmagukban, mindig csak a környezeti hatásokkal összefüggésben. A "nature or nurture" vitában továbbra is a nevelés fontosságának áll a zászló.

2007.10.11. 07:13 | psychenova | 19 komment

Címkék: viselkedés dopamin kíváncsiság receptor genom polimorfizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://akciospotencial.blog.hu/api/trackback/id/tr8190540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ziebi 2007.10.11. 11:44:50

Kedves psychenova!:)

Nagyon jópofa ez a kis összefoglaló:)
Bennem a következő kérdés merült fel, nem tudom írnak-e erről valamit az okosok: az rendben hogy egy gént megvizsgálnak, fehérjét azonosítanak, stb...de mi alapján választották ki a "kalandvágyó" illetve a "kontroll" csoportot ? Volt erre valami teszt ami alapján eldöntötték ki hova tartozik? Vagy csak kitöltettek egy kérdőívet amelyben mindenki nyilatkozott?:)

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.10.11. 12:21:51

Természetesen egy tesztet használtak erre. Mégpedig a Cloninger-féle úgynevezett három-dimenziós személyiség tesztet. Ez egy 80-100 kérdésből álló kérdőív, ami három tengely mentén méri fel a személyiséget: újdonságkeresés, ártalomelkerülés és jutalomfüggőség. Részletesen itt:
pecspszi.uni.hu/keret.cgi?/ii_eves_anyagok/szemkoll5_tci.htm

Ziebi 2007.10.11. 13:21:07

Köszönöm, ez így kicsit kézzel foghatóbb:)

Ariel 2007.10.11. 21:15:50

Miért van az hogy az egyik szakadatlanul újdonságot keres míg a másik azt részesíti előnyben ami ismerős? Létezik-e összefüggés az új stimulusok feldolgozásában kulcsszereplő hippocampus térfogata és az újdonságkeresés "mértéke" között? Igen, hangzik a válasz és a biztonsági magyarázat dióhéjban: nature or nurture(Neuropsychologia 45:2874, 2007). Akik amellett kardoskodnak, hogy a képességek velünk születettek lelkesed(het)nek. Én reménykedem abban a szintén lehetséges(szenzualista) magyarázatban, hogy az újdonságkereső személyiség kifejleszthető.
Freud Tudattalan című írásában (1915)ez áll: "Sajnos azonban minden kísérlet, mely a lelki jelenségek lokalizációját vallatta, és minden igyekezet, mely a képzetekről azt gondolta, hogy az idegsejtekben tárolódnak, és az ingerületek az idegrostokon vándorolnak tova, alapjában zátonyra futott........ a lélektani topográfiánk EGYELŐRE nem kapcsolódik az anatómiához." Micsoda ösztön!

savilág 2007.10.12. 02:19:01

Nem hinném hogy az újdonságkereső személyiség csak úgy kifejleszthető lenne a semmiből. Kell hozzá a hardver, meg még egy csomó minden. Érdekes hogy tíz év alatt se találtak más genetikai különbözőséget, mert azért gyanús hogy a kiváncsiság "gén"-jének csak egy darabja van ezen a receptoron.

Meskó Berci · http://mediq.blog.hu/ 2007.10.12. 08:21:16

Pont az ellen szoktam kampányolni, hogy egy génhez tulajdonságokat társítsanak (a média nagyon gyakran teszi). Habár elmagyarázod a végén, hogy sokkal összetettebben jön létre egy-egy emberi fenotípus. Ha az emberek sok ilyen címet olvasnak (márpedig igen), akkor hajlamosak azt gondolni, ezek a tulajdonságok ilyen egyszerűen működnek (1 gén -> egy tulajdonság).

De másodszor is végigolvasva, lehet, hogy más okból lett ez a címe.

Mindenesetre, nagyon hamar tudományos portállá növi ki magát ez a blog. Továbbra is csak gratulálni lehet!

savilág 2007.10.12. 10:10:01

NCurse: szerintem meg pont ez a lényege ennek. Mármint hogy egy gén -> egy tulajdonság. A D4 receptort kódoló gén egy könnyen behatárolható, jól látható szakasz a genomban. Viszont ez tartalmaz egy részt, ami része a kiváncsiság génjének is. Ez utóbbi nem egy ilyen könnyen elkülöníthető dns darab, viszont ha öröklődik a kiváncsiság, akkor génje is van.
Öröklődik?

Ariel 2007.10.12. 10:22:43

savilag: a szerotonin rendszert is hirbehoztak
Ballaz SJ, Akil H, Watson SJ: Analysis of 5-HT6 and 5-HT7 receptor gene expression in rats showing differences in novelty-seeking behavior. Neuroscience. 2007 Jun 29;147(2):428-38.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.10.12. 11:00:17

NCurse,
azzal a kampányoddal én is teljesen egyetértek, hogy a genotípusból nem vezethető le a fenotípus, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt szerintem, hogy ne lehetne egyetlen gént állítani egy betegség vagy akár egy tulajdonság mögé. Betegségek esetében gyakran meg is teszik ezt. Egy enzimhiány következtében fellépő tünetet szerintem teljes joggal lehet az adott enzimet kódoló génhez kötni, ha annak degenerációját mutatják ki az adott betegségben.

Tulajdonságok esetén persze kissé ködösebb a kép. Azonban adódik az a filozófiailag is érdekes kérdés, hogy honnan kezdve nevezünk egy tünetegyüttest tulajdonságnak. A konkrét esetben például sokkal kevésbé lenne meglepő az összefüggés, ha a génváltozatot nem a kíváncsisággal, hanem mondjuk az ADHD-val (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) kötjük össze, mint ahogy azt egyébként sokan meg is tették. A fokozott explorációs hajlam pedig az én intuícióm szerint nem esik olyan nagyon messze az ADHD-tól.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.10.12. 11:10:29

Természetesen a génjeinkben nincs megírva a sorsunk, ezt én is hangsúlyozom. Legfeljebb hajlamosítanak.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.10.12. 11:25:07

savilág,
nagyon nehéz ilyen esetekben meghatározni az öröklődés meglétét vagy hiányát. Az persze nyilvánvaló, hogy például egy felfedezőnek nagyobb eséllyel lesz a fia is felfedező, de épp a szociokulturális környezet nagyon jelentős hatása miatt nehéz ezt egyértelműen genetikai okokra visszavezetni.

Ehhez egy apró adalék: amikor a cikket írtam, megpróbáltam keresni olyan nagy felfedezőt, akinek a testvérei valami teljesen hétköznapi, hogy ne mondjam unalmas dologgal foglalkoztak. A legtöbb esetben persze semmit nem találtam a testvérekről, de sokszor futottam bele abba is, hogy a testvér, bár kevésbé ismert, de ő is hasonló pályát futott be. Columbus öccséről például valószínűleg senki sem hallott, én is most tudtam meg, hogy hasonlóan kalandos élete volt, mint a bátyjának, és ő alapította Santo Domingot, Dominika fővárosát.

Darwin 2007.10.12. 15:09:52

...vajjon lehetséges-e, hogy (az ösztönök)az elméletünk által megjelölt módon szereztettek-e vagy pedig, még ha az egyszerűbbek talán így keletkeztek is, a tobbiek mégis oly bonyolultak és csodálatosak, hogy az illető fajokba készen kellett beültetődniök (DARWIN: AZ ÖSZTÖNRŐL, fordította: Dr. Fülöp Zsigmond, DARWIN-KÖNYVTÁR, BUDAPEST, 1913, kiadja a "DARWIN" népszerű természettudományi folyóirat kiadóhivatala VI., Andrássy-út 60.)

Darwin 2007.10.12. 15:18:09

Az ösztön tökéletlenségei és tévedései sem látszódnak többé rejtélyeseknek a mi álláspontunkból nézve.....

kfgyk 2007.10.12. 15:29:16

A Nina es a Pinta kapitanyai is testverek voltak valamint a Polo csaladbol is sokan utazgattak (Marco apja, unokai - egy testverpar), foleg Kinaba, persze a biznisz miatt.

Egyebkent hogy lehet ezt a hosszúság-polimorfizmus -t merni? Ha lenne valami jo kis webes teszt akkor pikkpakk kiszamolhatnank az olvasoitok atlag N -jet, a modszert meg eladni az utazasi irodaknak.

Van esetleg nem szerinti megoszlasrol is info?

Egy buta kerdest is a vegere: valtozhat ez a szam az elet soran? Arra gondolok, hogy fiatalabb korban ugye hajlamosabb vilaglatni az ember bar a falusi anyokak informacioehsege is kozismert.

Ariel 2007.10.12. 15:59:15

Psychenova:
nem tartom szerencsésnek a tulajdonságok "tünetegyüttes" felfogását, ezért a betegség-hasonlatot (ADHD) sem. Ha elfogadjuk a Cloninger tesztet, akkor az újdonságkeresést az ártalomelkerülés és jutalomfüggőség dimenzióban kellene felfogni. Az én intuícióm a fokozott explorációs hajlamot a tanulással, változékonysággal - végsősoron a fajfenntartás ösztönével kapcsolja össze.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.10.12. 16:12:27

Ja igen, a Polo család volt még ilyen nagy kalandor. És közben még Amundsen öccse is eszembe jutott, aki szintén partra szállt az Antarktiszon, bár a sarkig nem ment el. Ehelyett átadta a bátyja üzenetét Robert Scottnak, aki szintén a Déli-sark felé igyekezett. Az üzenetben csak ennyi volt: "Délre tartok. Amundsen"

A hosszúság-polimorfizmust persze lehet mérni, de azért nem online :) És nem is olyan eszközökkel, amik egy utazási irodában rendelkezésre állnak.
Az "n" pedig nem változik az élet során. Az öregedéssel járó csökkent felfedezőhajlam természetesen létezik, de nem azért, mert a gén vagy a receptor megváltozna. Kíváncsi lennék egyébként egy olyan kísérletre, ahol idősebbeket hasonlítanak össze, hogy közöttük is megmarad-e a különbség az alacsonyabb átlag mellett. Nem tudok azonban arról, hogy ezt vizsgálták volna. Ahogy a nem szerinti különbséget sem.

psychenova · http://akciospotencial.blog.hu 2007.10.12. 16:33:34

Ariel,
sokáig kerestem, de nem találtam meg a neten azt a videót, amit egyszer egy konferencián láttam egy normál és egy DAT-KO egérről (olyan genetikailag módosított egér, amiből hiányzik a dopamint eltávolító DAT fehérje). A normál egér csak szuszogott egy sarokban, miközben a másik megállás nélkül szaladgált az egyik faltól a másikig és közben vadul szaglászott mindent, ami az útjába került. Persze ez hangsúlyozottan csak intuíció, de nekem az az érzésem, hogy egy ilyen erőteljes viselkedésbeli változás (egy fehérje komplett hiánya) és egy ennél jóval enyhébb eset, az újdonságkereső személyiség (egy fehérje apró módosulása) között fokozatos átmenet van.

A fokozott explorációs hajlam pedig embernél nyilvánvalóan segíti a fajfenntartást (még ha az egyedfenntartást nem is feltétlenül :), de nem biztos, hogy például egy egérnél is pozitív következményei vannak az exploratív viselkedésnek. Márpedig egérben is kimutattak összefüggést a hosszú D4 allél és az open-field tesztben mért explorációs hajlam között.

Ariel 2007.10.20. 15:58:02

Psychenova,
a von Humboldt testvérek közül Alexander, bejárja az Orinocót, feljut a Chimborazo vulkán csucsáig, curarét iszik, emberevőkkel vacsorázik, míg Carl Friedrich Gauss Göttingenből jóformán ki sem mozdulva bebizonyítja, hogy a tér görbül. Egy közös vonásuk van, a tudásvágy.